Encounter (Találkozás)

Az FB-n futottam bele egy ilyen nevű csoportba. Mivel életmódban utazom (coachplusz és Dhamma), továbbá két ismerősöm is érdeklődött a meghirdetett összejövetel iránt, beleolvastam az FB-n megjelent anyagokba és bizony vakartam a fejemet.

Egyszerűen nem bírtam semmi olyat meglátni, ami felvilágosítást adott volna arra vonatkozóan, hogy ez micsoda és hogyan működik. Tudom, hogy, ha a #mindenrendben? kérdésre nemleges a válasz, és valaki el is akar indulni, azaz kész a változtatásra, akkor rengeteg lehetőség között választhat. Miért ne lehetne ez az egyik? De mi lehet ez? El kéne menni – gondoltam.

Úgy vélem, nagyjából rendben van az életem, tehát segítségre nincs szükségem, akkor minek menjek? Esetleg segíthetek? Ez lehet jó indíték, gondoltam. Aztán meg azt, hogy legyen elég az érdeklődés, és elmentem.

Két összejövetelen vettem részt, azóta sem tudom, hogy mi ez és hogyan működik, csak azt mondhatom, hogy nagyon érdekes élmény volt. Jóllehet konkrétumot továbbra sem tudnék mondani, csak azt a meggyőződésemet, hogy tanulságos volt, tehát tanultam belőle.

A konkrét keretekről csak annyit, hogy a résztvevők leülnek egy körben beszélgetni. A beszélgetésnek két fő szabálya van: egy „szabad” és egy „nem szabad”.

Mindent szabad mondani, meg szabad az egész összejövetel alatt semmit sem mondani.

Ebből a körből viszont kivinni semmit sem szabad!

Ennek megfelelően előfordul, hogy valaki beszámol az őt foglalkoztató problémáról, amit aztán a résztvevők, (kérdéseket feltéve és javaslatok adva) megbeszélnek, addig és olyan mértékben, ahogy azt a kezdeményező jónak tartja. Aztán előfordul, hogy egyszer csak minden átmenet nélkül van egy fél órás, pisszenés nélküli teljes csönd.

Szóval mondom, hogy nagyon érdekesnek és tanulságosnak találtam. Ilyen formában mindenkinek ajánlom hogy próbálja ki, függetlenül attól, hogy mennyire elégedett az életével. Aki meg úgy érzi igazítani valója van az életén az meg pláne. Mindkét alkalommal volt egy egy személy, aki ezért jött és benyomásom szerint nem bánta meg.

És még valami. Azóta is sokszor eszembe jut a két összejövetel, amin részt vettem. A jó élményhez az is hozzájárult, hogy egyrészt mindkét alkalommal, minden résztvevőről érződött a szeretet és az empátia, másrészt két, manapság fájdalmasan ritka dologgal találkoztam ott, és ez az igényesség és a színvonal volt. Mindenki, aki megszólalt, fegyelmezett gondolkodással és jól megformált mondatokkal járult hozzá a beszélgetéshez. Nyoma nem volt a mostanság oly közkeletű „Tehát, hogy így… igazándiból… amúgy… adott esetben…úgymond stb. beszéd-töltelékezésnek. Ezt külön élveztem.

Azt mondanám egy próbát mindenkinek megérhet. Jöttök?

Száday Rezső
life coach

A meditáció tízpróbája

Egy korábbi blogban megemlítettem a Vipassanát, amiről Elisabeth Gilbert a világszerte óriási sikert aratott Ízek imádság, szerelmek c. könyvében hasonlatként arról ír, hogy ha a tízpróba az atlétika csúcsa, akkor a Vipassana a meditáció tízpróbája. Bár későbbre terveztem az erről szóló blogot, sok érdeklődő kérésének teszek eleget, amikor most írok róla. Aki az említett cikket olvasta azzal már tisztában lehet, hogy ijedségre semmi ok, mert ez az univerzális és valóban egyedülálló ősi indiai meditációs technika mentes mindenféle vallástól és szektásságtól.

A vipassana pali szó. A passsana nézést, szemlélődést jelent, a Vipassana pedig befelé nézést, belső szemlélődést jelent. Mégis maga a technika ennél több, mert gyakorlása során a feladat a testérzetek objektív, reagálás nélküli megfigyelése, szemlélése. Egyedülállósága pedig abban áll, hogy míg az összes többi meditáció célja a tudat lenyugtatása, addig a Vipassana célja a tudat tisztítása, azaz megszabadítása olyan negativitásoktól, mint a rosszindulat, irigység, harag, félelem, sóvárgás ill. ami még fontosabb az ezekből származó olyan tudati szennyeződésektől, mint a különböző késztetések, reakció- és viselkedés-minták.

(tovább…)

Ez is meditáció lenne?

Bizonyos körökben a tökéletesen valamely tevékenységre koncentrált figyelemmel/tudattal végzett munkát is egyfajta meditációnak tekintenek.

Mosogatni a mosogatásért
(in Thich Nhat Hanh: The Miracles of Mindfulness from 1975)

Harminc évvel ezelőtt, amikor még csak novícius voltam a Tu Hieu Pagodában az edények mosogatása nemigen volt kellemes feladat. Az elvonulási időszak alatt, amikorra az összes szerzetesek visszatértek a kolostorba, két novíciusnak kellett az összes főzési munkát és az edények mosogatását elvégeznie, néha jóval száz feletti szerzetesre. Szappan nem volt. Csak hamunk volt és rizs maghéj és kókusz héj és más semmi. Kemény mindennapi házimunka volt ilyen óriási halom edény elmosogatása különösen télen a jeges vízben. Akkor fel kellett melegítened egy hatalmas fazék vizet, mielőtt egyáltalán elkezdődhetett a dörzsölés. Manapság az ember áll a konyhában és el van látva folyékony szappannal, mindenféle dörzspárnákkal, sőt folyó forró vízzel, ami még elfogadhatóbbá teszi az egészet. Mostanában könnyebb élvezni a mosogatást. Bárki pillanatok alatt elvégezheti, és utána leülhet szépen meginni egy csésze teát. Látom, hogy már gép van a ruhák mosására, jóllehet én a saját dolgaimat kézzel mosom, de edénymosogató gép egy kissé túlzás!

Edényt mosogatása közben az embernek csak azt edényt kell mosogatnia, ami azt jelenti, hogy amíg az edényt mosogatja tökéletesen tudatában kell lennie a ténynek, hogy most edényt mosogat. Első pillantásra ez elég bután hangozhat: minek kell így felfújni egy egyszerű dolgot? De pontosan ez a dolog lényege. A tény, hogy ott állok és mosom azokat az edényeket az egy csodálatos valóság. Teljességgel én vagyok, a légzésemet követve, tudatában vagyok ott létemnek a gondolataimnak a mozgásomnak. Esély nincs arra, hogy a hullámokon hánykolódó palackként ide oda lökődjem.

https://creativecommons.org/licenses/by/2.5/

Meditáljunk a meditáció(ról) felett?

Joggal kapja fel a fejét, aki a címet olvassa. Micsoda marhaság ez, kérdezheti. Nem marhaság, hanem provokáció. Ugyanis a meditálás, meditáció szó valódi értelmét sajnálatosan sokan nem ismerik. Többek között írástudók se. Nem tudta a hölgyek hetilapjában gyakorta cikkező, volt sportriporter sem, de a néhai Népszabadság újságíróját is hasztalan kértem, továbbra is töpreng, gondolkodik, mérlegel értelmű összefüggésben alkalmazta ezt a szót. Helytelenül, mert nem azt jelenti.
Akkor mit? Mint annyi hasonló esetben, ha kétségünk támad hamar elkezdünk definíciók után kutatni és gyakran zavarba hozóan sokféle meghatározásba szaladunk bele. (Múltkor például azt hallottam egy értő szociológustól, hogy a populizmusnak 124 -féle definíciója létezik). Az értelmezés, ugye?

 

(tovább…)

Levélféle unokáim nagyapjának (önlevél)

Tasziló megy az utcán, Arisztid majdnem elviharzik mellette, de Tasziló megállítja.
– Hova-hova? – kérdi tőle.
– Megyek a postára.
– Mi dolgod ott?
– Levelet adok fel.
– Kinek írtál?
– Magamnak.
– És mi van a levélben?
– Bolond vagy? Honnan tudnám még nem kaptam meg.                                                                                   Nem olvastam.

No itt azért még nem tartunk, de, akik olvasták a korábbi leveleket, azok megérthetik, hogy itt volt az ideje, hogy magamba szálljak. Ugyanis az utóbbi időben elég sokat okoskodtam, kicsit talán semmibe véve is azon nézetemet, amely szerint a belső dolgok fontosabbak, és ott több és jobb eredménnyel végezhető tennivaló van, mint kívül.

(tovább…)

Encounter csoport. A jótékony beszélgetés.

Az FB-n futottam bele az Encounter csoportba ill. rendezvénybe. Mivel életmódban utazom (coachplusz és Dhamma), továbbá két ismerősöm is érdeklődött a meghirdetett összejövetel iránt, beleolvastam az FB-n megjelent anyagba, amelyből látszik, hogy a Rogers Központ Alapítvány önismereti csoport rendezvényéről van szó. Carl Rogers a múlt század elismert és nagyon sikeres pszichoterapeutája és a humanisztikus pszichológia egyik alapítója.

Ahogy olvastam az rendezvénnyel kapcsolatos ismertetést csak vakartam a fejemet. Egyszerűen nem bírtam semmi olyat meglátni, ami felvilágosítást adott volna arra vonatkozóan, hogy ez micsoda és hogyan működik. Sokkal okosabb akkor sem lettem miután kicsit részletesebben beleolvasgattam Rogers munkásságába. Tudom, hogy, ha a #mindenrendben? kérdésre nemleges a válasz, és valaki el is akar indulni, azaz kész a változtatásra, akkor rengeteg lehetőség között választhat. Miért ne lehetne ez az egyik? De mi lehet ez? El kéne menni – gondoltam.

(tovább…)

Hogyan ért(het)jük meg egymást?

 

Az állatorvos nem érzi jól magát, elmegy a belgyógyász barátjához.
Na, akkor halljam, mondd el, hogy mi a panaszod – kérdezi tőle a háziorvos.
Hát így könnyű – mondja az állatorvos.

Azt mondják, hogy szóból ért az ember.

A rádióban hallgatom, hogy a riporter kérdezi a közös munkákban és a magánéletben sok időt együtt töltő zenész házaspárt, hogy hogyan őrizhetik meg kapcsolatuk zavartalanságát. Az a szabály, hogy ha nézeteltérés támad közöttünk, meséli a feleség, akkor azt a lehető leghamarabb meg kell beszélnünk, és egyezségre kell jutnunk. Tapasztalatuk szerint ez nagyon jól működik.

(tovább…)

Újévi fogadalom, most???

Érdemes-e január végén újévi fogadalmakkal törődni? Azt gondolom, igen. Egyrészt talán még maradt a lendületből, másrészt viszont eltelt egy kis idő, és meg lehet nézni, hogyan haladunk a végrehajtással. Amennyiben lendület is maradt és a haladás nem bizonyul megfelelőnek, akkor itt az utolsó lehetőség a korrigálásra, mégpedig az alábbiak szerint.

A statisztikák szerint az újévi fogadalmak csupán 10 %-a válik valóra. Vajon mi lehet az oka? Mit tehetünk, hogy eredményesebbek legyünk? Hogyan érhetjük el azt, amit kitűzünk magunk elé? A célok elérése nem akarat kérdése. Az eredményeket a megfelelő technikák és képességek alkalmazásával, türelemmel és kitartással tudjuk legkönnyebben elérni. Íme 10 nagyszerű módszer arra, hogy az újévi fogalmaink, vagy akár az év közben kitűzött céljaink  valóra váljanak.

1. Konkrét célt tűzz ki magad elé!

Angolul SMART vagyis OKOS módszernek hívják azt, amikor olyan célokat tűzünk ki magunk elé, amelyek konkrétak, reálisak, mérhetőek és időhöz kötöttek. Tehát például ha azt tűzöd ki magad elé, hogy fogyni akarsz,

tovább a cikkhez

Levélféle unokáim apjának (Kamaszodik?)

Azért a kérdőjel, mert gondolom, éveik számát tekintve talán ez még nem mondható el a két (majdnem 12 és ősszel 14 éves) fiúról. Mindegy is mert elsősorban nem erről a fejlődési időszakról, hanem inkább annak egyik jelenségcsoportjáról, a mind gyakoribb és erőteljesebb ellenkezésről gondolkoztam a közelmúlt eseményei kapcsán.

Arról, hogy az önálló elképzelés, akarat megjelenése és érvényesítésének erőteljesebbé válása mennyire jó vagy rossz, bizonyára értelmetlen lenne vitázni. Ez ugyanolyan, mint a globalizáció. Lehet nem szeretni sőt gyűlölni, harcolni ellene. Mivel kialakulása és léte adottság, az értelmes viselkedés a tudomásul vétel és az elfogadás. Az más kérdés, hogy törekedni kell a kedvezőtlen hatások lehetséges csökkentésére vagy elkerülésére.

(tovább…)

Mi van a felszín alatt?

Amikor  az esetről olvastam arra gondoltam, hogy íme a klasszikus tévhit. Dr Máté Gábor írja le az esetet, a Test lázadása c. könyvében, amit melegen ajánlok mindenki figyelmébe.

A történet idején egy onkológus kollégája kereste fel a szerzőt, aki akkor a palliatív osztályon dolgozott, ahol a kezelés célja elsődlegesen már nem a gyógyítás, hanem a betegek szenvedésének csökkentése, a lehető legjobb életminőség biztosítása. Arra kérte, hogy beszéljen Francis-szel, a 36 éves hererákos páciensével. Furcsa módon „nem azért, mert igényelte volna a palliatív ellátást, hanem éppenséggel azért, mert nem.” A páciens, akinek megfelelő kezelés esetén még több, mint 50%-os esélye volt a gyógyulásra, visszautasított minden, egészségének helyreállítását célzó kezelést. Az onkológus azt remélte, hogy a szerző, tanácsadói tapasztalatainak birtokában segíthet a páciens jobb belátásra térítésére.

(tovább…)