Köszönöm a születésnapi jókívánságokat

És a temetői kép mit keres itt? Megmondom. A születésnapom nem nagy szám. Akkor sem, ha jól esik, ha azt a hozzám közel állók és a kedves rám gondoló barátok, ismerősök jókívánságaikkal eszembe juttatják. Nekem ez a nap a szüleimről, de legfőképpen az édesanyámról szól. Róla, akinek az életemet és azon túl is rengeteget, talán a legtöbbet köszönhetek.

Nálunk a családban nem volt anyák napja. Már nem emlékszem mikor vezettette be apánk velünk, hogy a születésnapunkon virággal, megemlékezéssel köszöntsük édesanyánkat. Amíg élt ez így is volt. Amíg élek ez a nap az övé, rá gondolok. Kicsit arra is, mennyire sajnálom, hogy nem adhattam neki többet.

Attól az élettől és kultúrától, amelyben nevelkedtem és felnőttem elég távolra kerültem. Másként látom az életet és halált, ill. az ezzel kapcsolatos szokásokat. Ez látszik a síron is. Amikor édesanyám egész nap velem van gondolatban nem imádkozom érte, hanem mettát, szerető kedvességet küldök neki, hogy bárhol van is bármilyen formában is legyen boldog, békés és (szenvedéstől) megszabadult.

Fegyelmezés = tanítás vagy büntetés

Felugrik a facebookon az Ursus Libri híradása, hogy újranyomták Daniel Siegel – Tina Payne Bryson Drámamentes fegyelmezés c. könyvét ami nagyrészt arról szól, hogy inkább ne büntessünk (mármint gyereket).

Valamikor a középkorban a latin disciplina szót elsősorban tanítás, tanulás, útmutatás értelemben használták. A latinból származó angol disciple szó egyébként ma is tanítványt jelent. Sajnos az utóbbi századok és évtizedek gyakorlatának megfelelően fegyelem alatt inkább a megkívánt, diktált viselkedésnek való megfelelést kell érteni, és a fegyelmezés leggyakoribb eszközeként a büntetést. Tudomásul kell azonban venni, hogy a szülő-gyerek, főnök-beosztott, stb. fölé- és alárendeltségi viszonyban oly gyakran alkalmazott merőben erőltető/kényszerítő eszközök nem mindig és nem a legmegfelelőbb módon visz el a lehetséges megoldáshoz, a minden szempontból elfogadható viselkedéshez.

Ezek bizony gyakran rövid lejáratú stresszhez, néha pedig maradóbb, esetleg a tudat elérhetetlen mélyén elbújó sérüléshez vezethetnek. Másrészről viszont, nem lehet, hogy a magasabb rendűség nem feltétlenül csak jogot, hanem kötelezettséget is jelent? Feltéve persze, ha felnőttként is komolyan veszi valaki a gyerekeknek oly szívesen zengett bölcsességet, miszerint „okos enged szamár szenved”.

Mi történik, ha a gyerek „horribile dictu” nem az elvárásnak megfelelően cselekszik, viselkedik, mi több tiszteletlenül, igazságtalanul megbántja szülőjét? Manapság mintha ennek túl gyakran egyszerűen büntetés lenne a következménye. Ebben az esetben azonban az autoriter, önmagát magasabb rendűnek tekintő sajnos hamar a másikat alsóbbrendűnek tekintett szintjére csusszan le. Legfőképpen, ha elveszíti a fejét, és vakon reagál. Ha a felsőbb szinten akar maradni, akkor nem tévesztheti szem elől, hogy a „támadást” ami őt érte,ne vegye magára, mert az nem őt minősíti, hanem – mondjuk így – a támadót vagy talán még őt sem, inkább annak egy aktuális, érzelmileg vezérelt állapotát.

Amennyiben ez sikerül, akkor oda is eljuthat, hogy meggondolja, tud-e segíteni, ami pedig erkölcsileg magasabb rendűként – szerintem – kötelességének tekinthető. Ha nem sikerül, hanem erőből intézi el a nézetkülönbséget, akkor ő csupán az erősebb majom a majomközösségben. Viszont egy alaposabb vita arról, hogy most akkor büntessük-e a gyereket vagy ne, és (Karinthyval szólva, ha igen, akkor miért ne) nagyon messzire vezetne, és messze meghaladná jelen okoskodás kereteit.

Száday Rezső
Life coach

A XXI. század (vallástalan) vallása

A XXI. század (vallástalan) vallása

Na, ez aztán a fából vaskarika gondolhatja valaki. Nem feltétlenül, mondom én. És megint csak az értelmezés, ugye? Attól függ, hogyan definiáljuk a vallást, mit jelent az embereknek a vallás. Legfőképpen egy Istent, tehát egy felsőbb személyt (vagy valamit), akiben feltétel nélkül hinni kell, aki megítél, jutalmaz és büntet, alapvetően a túlvilágon. A hagyományos értelemben vett vallások attribútumai még a dogmák, a szertartások, a rítusok, rituálék valamint nem mellékesen a hierarchiák. Nagyon hasonló a helyzet az egyes esetekben szélsőséges vállalásokkal működő szektáknál, zárt vallási közösségeknél (Hit Gyülekezet, Szcientológia Egyház).

(tovább…)

Encounter (Találkozás)

Az FB-n futottam bele egy ilyen nevű csoportba ill. rendezvénybe. Mivel életmódban utazom (coachplusz és Dhamma), továbbá két ismerősöm is érdeklődött a meghirdetett összejövetel iránt, beleolvastam az FB-n megjelent anyagba, amelyből látszik, hogy a Rogers Központ Alapítvány önismereti csoport rendezvényéről van szó. Carl Rogers a múlt század elismert és nagyon sikeres pszichoterapeutája és a humanisztikus pszichológia egyik alapítója.

Ahogy olvastam a rendezvénnyel kapcsolatos ismertetést csak vakartam a fejemet. Egyszerűen nem találtam semmit, ami felvilágosítást adott volna arra vonatkozóan, hogy ez micsoda és hogyan működik. Sokkal okosabb akkor sem lettem miután kicsit részletesebben beleolvasgattam Rogers munkásságába. Tudom, hogy, ha a #mindenrendben? kérdésre nemleges a válasz, és valaki el is akar indulni, azaz kész a változtatásra, akkor rengeteg lehetőség között választhat. Miért ne lehetne ez az egyik? De mi lehet ez? El kéne menni – gondoltam.

(tovább…)

A meditáció tízpróbája

Egy korábbi blogban megemlítettem a Vipassanát, amiről Elisabeth Gilbert a világszerte óriási sikert aratott Ízek imádság, szerelmek c. könyvében hasonlatként arról ír, hogy ha a tízpróba az atlétika csúcsa, akkor a Vipassana a meditáció tízpróbája. Bár későbbre terveztem az erről szóló blogot, sok érdeklődő kérésének teszek eleget, amikor most írok róla. Aki az említett cikket olvasta azzal már tisztában lehet, hogy ijedségre semmi ok, mert ez az univerzális és valóban egyedülálló ősi indiai meditációs technika mentes mindenféle vallástól és szektásságtól.

A vipassana pali szó. A passsana nézést, szemlélődést jelent, a Vipassana pedig befelé nézést, belső szemlélődést jelent. Mégis maga a technika ennél több, mert gyakorlása során a feladat a testérzetek objektív, reagálás nélküli megfigyelése, szemlélése. Egyedülállósága pedig abban áll, hogy míg az összes többi meditáció célja a tudat lenyugtatása, addig a Vipassana célja a tudat tisztítása, azaz megszabadítása olyan negativitásoktól, mint a rosszindulat, irigység, harag, félelem, sóvárgás ill. ami még fontosabb az ezekből származó olyan tudati szennyeződésektől, mint a különböző késztetések, reakció- és viselkedés-minták.

(tovább…)

Ez is meditáció lenne?

Bizonyos körökben a tökéletesen valamely tevékenységre koncentrált figyelemmel/tudattal végzett munkát is egyfajta meditációnak tekintenek.

Mosogatni a mosogatásért
(in Thich Nhat Hanh: The Miracles of Mindfulness from 1975)

Harminc évvel ezelőtt, amikor még csak novícius voltam a Tu Hieu Pagodában az edények mosogatása nemigen volt kellemes feladat. Az elvonulási időszak alatt, amikorra az összes szerzetesek visszatértek a kolostorba, két novíciusnak kellett az összes főzési munkát és az edények mosogatását elvégeznie, néha jóval száz feletti szerzetesre. Szappan nem volt. Csak hamunk volt és rizs maghéj és kókusz héj és más semmi. Kemény mindennapi házimunka volt ilyen óriási halom edény elmosogatása különösen télen a jeges vízben. Akkor fel kellett melegítened egy hatalmas fazék vizet, mielőtt egyáltalán elkezdődhetett a dörzsölés. Manapság az ember áll a konyhában és el van látva folyékony szappannal, mindenféle dörzspárnákkal, sőt folyó forró vízzel, ami még elfogadhatóbbá teszi az egészet. Mostanában könnyebb élvezni a mosogatást. Bárki pillanatok alatt elvégezheti, és utána leülhet szépen meginni egy csésze teát. Látom, hogy már gép van a ruhák mosására, jóllehet én a saját dolgaimat kézzel mosom, de edénymosogató gép egy kissé túlzás!

Edényt mosogatása közben az embernek csak azt edényt kell mosogatnia, ami azt jelenti, hogy amíg az edényt mosogatja tökéletesen tudatában kell lennie a ténynek, hogy most edényt mosogat. Első pillantásra ez elég bután hangozhat: minek kell így felfújni egy egyszerű dolgot? De pontosan ez a dolog lényege. A tény, hogy ott állok és mosom azokat az edényeket az egy csodálatos valóság. Teljességgel én vagyok, a légzésemet követve, tudatában vagyok ott létemnek a gondolataimnak a mozgásomnak. Esély nincs arra, hogy a hullámokon hánykolódó palackként ide oda lökődjem.

https://creativecommons.org/licenses/by/2.5/

Meditáljunk a meditáció(ról) felett?

Joggal kapja fel a fejét, aki a címet olvassa. Micsoda marhaság ez, kérdezheti. Nem marhaság, hanem provokáció. Ugyanis a meditálás, meditáció szó valódi értelmét sajnálatosan sokan nem ismerik. Többek között írástudók se. Nem tudta a hölgyek hetilapjában gyakorta cikkező, volt sportriporter sem, de a néhai Népszabadság újságíróját is hasztalan kértem, továbbra is töpreng, gondolkodik, mérlegel értelmű összefüggésben alkalmazta ezt a szót. Helytelenül, mert nem azt jelenti.
Akkor mit? Mint annyi hasonló esetben, ha kétségünk támad hamar elkezdünk definíciók után kutatni és gyakran zavarba hozóan sokféle meghatározásba szaladunk bele. (Múltkor például azt hallottam egy értő szociológustól, hogy a populizmusnak 124 -féle definíciója létezik). Az értelmezés, ugye?

 

(tovább…)

Levélféle unokáim nagyapjának (önlevél)

Tasziló megy az utcán, Arisztid majdnem elviharzik mellette, de Tasziló megállítja.
– Hova-hova? – kérdi tőle.
– Megyek a postára.
– Mi dolgod ott?
– Levelet adok fel.
– Kinek írtál?
– Magamnak.
– És mi van a levélben?
– Bolond vagy? Honnan tudnám még nem kaptam meg.                                                                                   Nem olvastam.

No itt azért még nem tartunk, de, akik olvasták a korábbi leveleket, azok megérthetik, hogy itt volt az ideje, hogy magamba szálljak. Ugyanis az utóbbi időben elég sokat okoskodtam, kicsit talán semmibe véve is azon nézetemet, amely szerint a belső dolgok fontosabbak, és ott több és jobb eredménnyel végezhető tennivaló van, mint kívül.

(tovább…)

Encounter csoport. A jótékony beszélgetés.

Az FB-n futottam bele az Encounter csoportba ill. rendezvénybe. Mivel életmódban utazom (coachplusz és Dhamma), továbbá két ismerősöm is érdeklődött a meghirdetett összejövetel iránt, beleolvastam az FB-n megjelent anyagba, amelyből látszik, hogy a Rogers Központ Alapítvány önismereti csoport rendezvényéről van szó. Carl Rogers a múlt század elismert és nagyon sikeres pszichoterapeutája és a humanisztikus pszichológia egyik alapítója.

Ahogy olvastam az rendezvénnyel kapcsolatos ismertetést csak vakartam a fejemet. Egyszerűen nem bírtam semmi olyat meglátni, ami felvilágosítást adott volna arra vonatkozóan, hogy ez micsoda és hogyan működik. Sokkal okosabb akkor sem lettem miután kicsit részletesebben beleolvasgattam Rogers munkásságába. Tudom, hogy, ha a #mindenrendben? kérdésre nemleges a válasz, és valaki el is akar indulni, azaz kész a változtatásra, akkor rengeteg lehetőség között választhat. Miért ne lehetne ez az egyik? De mi lehet ez? El kéne menni – gondoltam.

(tovább…)

Hogyan ért(het)jük meg egymást?

 

Az állatorvos nem érzi jól magát, elmegy a belgyógyász barátjához.
Na, akkor halljam, mondd el, hogy mi a panaszod – kérdezi tőle a háziorvos.
Hát így könnyű – mondja az állatorvos.

Azt mondják, hogy szóból ért az ember.

A rádióban hallgatom, hogy a riporter kérdezi a közös munkákban és a magánéletben sok időt együtt töltő zenész házaspárt, hogy hogyan őrizhetik meg kapcsolatuk zavartalanságát. Az a szabály, hogy ha nézeteltérés támad közöttünk, meséli a feleség, akkor azt a lehető leghamarabb meg kell beszélnünk, és egyezségre kell jutnunk. Tapasztalatuk szerint ez nagyon jól működik.

(tovább…)