Tündéri csattanóval fejezi be Ongjerth Hanna Ahmad c. egyes szám első személyben írt tárcáját (in Nyitott mondat 2019. április 18.), ami arról szól, hogy Ahmadnak elege lesz a német beszéd és íráskészség munkafüzetében szereplő feladatból, fellázad, hogy ezt ő nem csinálja. Ettől a tanárnő, önmaga számára is kicsit érthetetlenül megharagszik és megkéri Ahmadot, hogy üljön hátrébb, ne zavarja a munkadinamikát. A feszültséget fokozó Ahmad persze először nem, majd a szünetben mégis hátrébb ül.
Pár nap múlva összefutnak a teakonyhában és Ahmad a kredencen lévő műanyag pohár felé mutatva érdeklődik, hogy – az meg honnan van?