N. Marika pedig ül a börtönben és gondolkozik, mert nem érti. Nem érti, mi történt. Ideje van. Hat éve van, hogy rájöjjön. A falubeliek sem értették. Nem is igen hitték, amikor hallották az esetet, hiszen a dolgos és zárkózott Marikát csendes, ártalmatlan lánynak ismerték. A „hogyan történt,” pontosabban annak az előzménye pedig nagyon gyakori nálunk, sajnos. A lány apja régóta erősen ivott és részegen verte a feleségét. Az anyját szerető lány nem tudott tenni ellene. Egy darabig, ill. hát sokáig tűrt. És egyszer, egy ilyen alkalommal kirobbant belőle az indulat, kést ragadott és leszúrta az apját. Szélsőséges, de megtörtént esetet írtam le annak illusztrálására, hogy egyrészt senki nem tud akkora kárt okozni nekünk, mint mi magunk. Másrészt a nagy bajt sokszor azzal okozzuk, hogy nem vagyunk tudatosak azaz vakon reagálunk.