Hónap: 2018 augusztus

Egy korábbi blogban megemlítettem a Vipassanát, amiről Elisabeth Gilbert a világszerte óriási sikert aratott Ízek imádság, szerelmek c. könyvében hasonlatként arról ír, hogy ha a tízpróba az atlétika csúcsa, akkor a Vipassana a meditáció tízpróbája. Bár későbbre terveztem az erről szóló blogot, sok érdeklődő kérésének teszek eleget, amikor most írok róla. Aki az említett cikket olvasta azzal már tisztában lehet, hogy ijedségre semmi ok, mert ez az univerzális és valóban egyedülálló ősi indiai meditációs technika mentes mindenféle vallástól és szektásságtól.

A vipassana pali szó. A passsana nézést, szemlélődést jelent, a Vipassana pedig befelé nézést, belső szemlélődést jelent. Mégis maga a technika ennél több, mert gyakorlása során a feladat a testérzetek objektív, reagálás nélküli megfigyelése, szemlélése. Egyedülállósága pedig abban áll, hogy míg az összes többi meditáció célja a tudat lenyugtatása, addig a Vipassana célja a tudat tisztítása, azaz megszabadítása olyan negativitásoktól, mint a rosszindulat, irigység, harag, félelem, sóvárgás ill. ami még fontosabb az ezekből származó olyan tudati szennyeződésektől, mint a különböző késztetések, reakció- és viselkedés-minták.

(tovább…)

Bizonyos körökben a tökéletesen valamely tevékenységre koncentrált figyelemmel/tudattal végzett munkát is egyfajta meditációnak tekintenek.

Mosogatni a mosogatásért
(in Thich Nhat Hanh: The Miracles of Mindfulness from 1975)

Harminc évvel ezelőtt, amikor még csak novícius voltam a Tu Hieu Pagodában az edények mosogatása nemigen volt kellemes feladat. Az elvonulási időszak alatt, amikorra az összes szerzetesek visszatértek a kolostorba, két novíciusnak kellett az összes főzési munkát és az edények mosogatását elvégeznie, néha jóval száz feletti szerzetesre. Szappan nem volt. Csak hamunk volt és rizs maghéj és kókusz héj és más semmi. Kemény mindennapi házimunka volt ilyen óriási halom edény elmosogatása különösen télen a jeges vízben. Akkor fel kellett melegítened egy hatalmas fazék vizet, mielőtt egyáltalán elkezdődhetett a dörzsölés. Manapság az ember áll a konyhában és el van látva folyékony szappannal, mindenféle dörzspárnákkal, sőt folyó forró vízzel, ami még elfogadhatóbbá teszi az egészet. Mostanában könnyebb élvezni a mosogatást. Bárki pillanatok alatt elvégezheti, és utána leülhet szépen meginni egy csésze teát. Látom, hogy már gép van a ruhák mosására, jóllehet én a saját dolgaimat kézzel mosom, de edénymosogató gép egy kissé túlzás!

Edényt mosogatása közben az embernek csak azt edényt kell mosogatnia, ami azt jelenti, hogy amíg az edényt mosogatja tökéletesen tudatában kell lennie a ténynek, hogy most edényt mosogat. Első pillantásra ez elég bután hangozhat: minek kell így felfújni egy egyszerű dolgot? De pontosan ez a dolog lényege. A tény, hogy ott állok és mosom azokat az edényeket az egy csodálatos valóság. Teljességgel én vagyok, a légzésemet követve, tudatában vagyok ott létemnek a gondolataimnak a mozgásomnak. Esély nincs arra, hogy a hullámokon hánykolódó palackként ide oda lökődjem.

https://creativecommons.org/licenses/by/2.5/