Énháromságom: élet-keret és -tartalom
2. Az értelmezés
Minden, de minden az égegyadta világon, amiben és amivel élünk (ítélet és értékelés alapján hozott) értelmezés. Kicsit is megvizsgálva a dogokat baátran kijlenthetjü: egyszerűen elképesztő, hogy mennyire nem vesszük figyelembe a mások másságát. Percig nem merül fel, hogy milyen mély tartalma lehet a „mindenki önmagából indul ki” közkeletű szólásmondásnak. Teljes biztonsággal jelentjük ki: ez jó, az rossz. Kinek? Milyen szempontból? A sertéscsülök önmagában semmilyen: aki szereti annak jó, aki nem szereti annak nem jó vagy akár rossz. De például a vegetáriánusoknak és a muszlimoknak egyszerűen nem létezik. Hogyan is van ez?
Amikor megérkezünk a világot először meg kell ismernünk. Kisérletek bizonyítják, hogy az embriónak nemcsak fizikális, hanem mentális tapasztalatai is vannak, az újszülött pedig óriási intenzitással fog neki a megismerésnek. Ennek az ismerkedésnek/tanulásnak eleinte kizárólagos eszköze a fogalom nélküli, közvetlen megtapasztalás, amikor felfedezi, csoportosítja, elraktározza, kiértékeli a különböző milyenségeket.