Iskolakezdéskor felmerülő szülői aggodalom, hogy az új közegben, esetleg az átlagostól valamiképpen eltérő gyerekük nem lesz-e bántalmazás céltáblája. Ilyenkor merül fel a kérdés, hogy egyáltalán miért csinálják ezt a gyerekek? Egyszerűen érthetetlennek tűnik, hogy mi jót találnak a gonoszkodásban?
Látszólag nincsen egyszerű válasz, pedig azok, akik ismerik a dhammát, a természet törvényét és tudják, hogy a világ és benne az ember hogyan működik, azok tudhatják a választ.
Szerencsére az esetek nagy többségében a címben lévő első két dolog egyensúlyban lehet.
Kérdés: Hoztál kenyeret?
A válasz: vagy igen vagy nem.
Érvényes kérdésre érvényes válasz.
Sajnos azonban rengeteg helyzet van, amikor az ügy nem ilyen egyszerű,. Gyakran kimondottan problémás, sőt esetenként sokak számára gyötrelmes lehet pl. az olyan kérdés, hogy mi az élet értelme, miért sújtja őket egyik csapás másik után, és így tovább.
Nem tudom – mondjuk a klasszikus görögök közül – ki ismerhette fel először, hogy amennyiben egy kérdésre nem adható válasz, akkor a kérdés feltevése lehet helytelen (érvénytelen kérdés). A múlt század olyan – nagyszerű filozófusoknak is tekinthető – fizikus óriásai, mint Planck, Bohr, Einstein, Heisenberg közül sem mindenki számára volt ez ilyen egyértelmű. (Lsd. Heisenberg, A rész és az egész c. könyvét).