Drágaságom

Azért is szerettem volna, hogy elgyere hozzám, hogy kicsit beszélgessünk, mert úgy érzem, nehézségeid vannak. Meggyőződésem szerint elég érett gondolkozású vagy ahhoz, hogy erről nyíltan és őszintén beszéljünk.

Ez amiben most vagy, nem egyszerű időszak se a fiatalnak sem a szülőknek, nagyszülőknek. Ez az az időszak, amikor a családban lévő, ott beágyazott (egyik?) gyerekből az önállóságra, függetlenségre törekvő felnőtt alakul ki. Keresi a  helyét, a felnőtt önmagát. Helykeresése és törekvései időnként ellenállásba ütköznek, amikre sokszor tagadással, sőt esetenként lázadozással válaszol. Ezt pedig a fiataloknak nem mindig sikerül olyan formában előadniuk, hogy az (időnként joggal, időnként jogtalanul) ne irritálja a felnőtteket. A türelmetlenkedésre, a feleselésre, visszabeszélésre, vitatkozásra, felnőttek igazának (esetleg jogtalanul való) kétségbe vonására stb. gondolok. Ugye, hogy van ilyen? Ilyenformán ez az átalakulási folyamat a legritkább esetben zajlik le (szerencsés esetben kisebb, ritkán nagyobb) konfliktusok nélkül.

(tovább…)