EGO

„Megfáradt szív az én szívem, de jó – senkinek se tudna ártani…” Ezt a búcsúszöveget írta vérével a múlt században egy cédulára a „kétpisztolyos Crowley” az USA 1-es számú közellensége, rettegett bűnözője miután a rendőrség végre nyomára lelt és tűzharcban megsebesítette. Nem sokkal ezt megelőzően barátnőjével autózott és az őt igazoltatni akaró rendőrt lelőtte, majd kiszállt a kocsijából és a teljes tárat beleengedte a halott rendőrbe. Micsoda önbecsapás, mekkora orbitális ego kellett ehhez?

Én, én, én, enyém, nekem ez jár, hogy képzelik, hogy velem ezt meg lehet csinálni stb. Ismerős? A legjobb persze az angolul beszélőknél: én = I. Így nagybetűvel és nem csak mondat elején, hanem mindig.

Könyvtárakat lehetne megtölteni azzal a különböző rendű és rangú önfejlesztő irodalommal, amelynek okosságai arra biztatnak, arra akarnak felvértezni, hogy valósítsuk meg önmagunkat jelentsen ez bármit is. Mindenesetre a központban az én van és annak építése.

Másrészről viszont Ryan Holiday valószínűleg nincs egyedül azzal a meggyőződésével, hogy amint könyvének is ezt a címet adta: Az ego az ellenség. „Egy szó, amely összetörte fiatal géniuszok karrierjét. Egy szó, amely miatt hatalmas vagyonokat pazaroltak el és virágzó vállaltok dőltek romba. Egy szó, amely sok-sok nyomorúságért és szégyenért felel. Ez a szó – az EGO. Az EGO az ellenség! Az alkalmazkodóképesség, az ambíció és a siker ellensége.”-írja könyvének bevezetőjében a több bestseller könyvvel híressé vált szerző.

Igen az EGO. Mégis akkor mi is legyen vele?

Ryan Holiday kellően provokatív című nagy sikerű könyve és fentiekben idézett bevezetője sokakat indíthat arra, hogy utánanézzen e kérdésnek, elgondolkozzék rajta. Még az is lehet, hogy sokan hisznek neki, követőjévé válnak. Könyvében igazságának alátámasztására történeteket mesél történelmi és jelenkori hírességek olyan eseteiről, amelyekben a túlzott önbizalom és óriássá növekedett ego csúfos bukást eredményezett. De azt is írja, hogy becsapjuk magunkat „…nem sok hatásunk van cselekedeteinkre és döntéseinkre. Megküzdeni a fantáziánkkal, téveszménkkel és önimádattal? Felejtsd el!” – majd ezt – „Elsietett döntéseket hozunk. Érzelemből reagálunk, és még csak nem is tudunk róla. Engedünk a kísértésnek, legyen az szex, drog, étel, düh, undor vagy szórakozás.” Ugyanakkor megoldásként meglehetősen általános és egyáltalán nem ismeretlen javaslatokat, ajánlásokat tesz. „Figyelnünk kell magunkra… Vegyél kézbe egy jó könyvet, vagy A Könyvet! Állj meg és értékelj…” Továbbá megszívlelendő olvasni valókat ajánl.

Végső soron egyet lehet érteni a könyvesbolti eladóval, aki Holiday könyvével kapcsolatban „lightos Buddha” kifejezéssel élt.

Valóban a buddhai tanítás arról szól, hogy a dolgokat, kényelemből, önszeretetből nem olyannak látjuk amilyenek, hanem olyannak amilyennek látni szeretnénk. Érzelem-vezérelt cselekedeteink forrása gyakran a vakreakció. Átgondolt akció helyett vakon reagálunk. Feltétlen különbséget kell azonban tennünk a teljes mértékben vallás és szektamentes buddhai tanítás a Dhamma és a buddhizmus között! Maga az eredeti tanítás a gyakorlás (Vipassana) és az elmélet (Dhamma) egységében megadja a javítás egyértelmű és tökéletes lehetőségét. A Vipassana meditáció egyébként egyedülálló technika mivel célja nem pusztán a tudat lenyugtatása, hanem a tudat tisztítása. Ha viszont meggondoljuk, hogy a boldogtalanságot a szenvedést nem más mint a tudatunk olyan szennyezései okozzák mint a harag, a bosszúvágy, a félelem, az irigység, aggodalom stb, akkor kiderül, hogy ez nem más mint tökéletes mentálhygiénés kezelési módszer., amely békésebb, harmonikusabb életet ígér.

A kiindulóponthoz visszatérve még csak annyit, hogy a Vipassana gyakorló ráébred, senki nem tud neki akkora kárt okozni, mint önmaga, továbbá végső soron a helyes látásmód megadja annak a lehetőségét, hogy felismerje, nincs olyan, hogy én az én csupán illúzió.