Hónap: 2017 november

   Sajnos sokszor bizony tévesen! „Az emberek nem a dolgoktól félnek, hanem attól, amilyennek látják azokat.” Valószínűleg ezen, Epiktetosztól származó bölcs mondás alapján mondogatta apám gyakran, hogy nem a dolgok rosszak, hanem a róluk alkotott elképzeléseink. A velünk hozott tudati örökségünk, valamint az életünk folyamán szerzett tapasztalataink, élményeink befolyására a világot tévesen látjuk, nem olyannak amilyen az valójában. És ezúttal nem azokra az egyszerűsítésekre gondolok, amikről az Értelmezés c. blogban szó volt. Gyakran nem valósan látjuk magunkat, rosszul ítéljük meg cselekedeteinket, értékünket és/vagy helyünket a világban, áltatjuk és simán becsapjuk magunkat. Hasonlóképpen ugyanígy tudunk másokat is hamisan megítélni. A rossz, a helytelen megítélés, értelmezés számtalan, sok bajjal járó, hibás döntés forrása lehet.

(tovább…)

Énháromságom: élet-keret és -tartalom
3. A határok

Nagyon idős, szépen kiöltözött, megilletődött házaspár a válóperes tárgyaláson. Egy ideje folyik a tárgyalás, a felek eleinte félénken, majd egyre jobban belemelegedve válaszolgatnak, amikor a bírónő megkérdezi – hány éve házasok, asszonyom? Néni már kicsit feszülten válaszol – 62 éve, bírónő. Hatvankét éve – kérdezi a bírónő – és most akarnak elválni? Igen – mondja a néni – mert, ami sok az sok.

Hát ez az! Hol a határ? Azt még igen, de ezt már nem. Mikor és hogyan telik be a pohár és mi lesz az az utolsó csepp a pohárban, vagy másképpen, mikor és mitől mondjuk azt, hogy ami sok az sok? Az egyik nehezítő tényező, hogy a problémák többnyire nem azonnal jelentkeznek tűrhetetlenségükkel, hanem összegyűlnek, halmozódnak.

(tovább…)

Énháromságom: élet-keret és -tartalom
2. Az értelmezés

Minden, de minden az égegyadta világon, amiben és amivel élünk (ítélet és értékelés alapján hozott) értelmezés. Kicsit is megvizsgálva a dogokat baátran kijlenthetjü: egyszerűen elképesztő, hogy mennyire nem vesszük figyelembe a mások másságát. Percig nem merül fel, hogy milyen mély tartalma lehet a „mindenki önmagából indul ki” közkeletű szólásmondásnak. Teljes biztonsággal jelentjük ki: ez jó, az rossz. Kinek? Milyen szempontból? A sertéscsülök önmagában semmilyen: aki szereti annak jó, aki nem szereti annak nem jó vagy akár rossz. De például a vegetáriánusoknak és a muszlimoknak egyszerűen nem létezik. Hogyan is van ez?

Amikor megérkezünk a világot először meg kell ismernünk. Kisérletek bizonyítják, hogy az embriónak nemcsak fizikális, hanem mentális tapasztalatai is vannak, az újszülött pedig óriási intenzitással fog neki a megismerésnek. Ennek az ismerkedésnek/tanulásnak eleinte kizárólagos eszköze a fogalom nélküli, közvetlen megtapasztalás, amikor felfedezi, csoportosítja, elraktározza, kiértékeli a különböző milyenségeket.

(tovább…)

Énháromságom; élet-keret és -tartalom
1. A szeretet

Szeretem az uborka salátát. Azt nem tudom, hogy ő szeret-e engem – mondta Kosztolányi. Még ha nem is mindig vagyunk teljesen tudatában a ténynek, életünk elementáris szükséglete a szeretet, és a hatalmas tartománnyal rendelkező fogalommal kapcsolatban milliónyi okosság lelhető fel. Az előbbi »bon mot” jópofa mondás, viszont felhasználható arra, hogy egy nagy halmazt, legalábbis jelen vizsgálódásunkból mindjárt ki is zárjunk, mégpedig a tárgyakat, mivel a hozzájuk fűződő viszonyunkra a mindennapi szóhasználat ellenére inkább a kedvelés illene.

(tovább…)

Börtönbüntetését leöltött ember tele félelemmel és aggodalommal tart hazafelé. Utolsó levelében azt írta a családjának, arról fogja tudni, hogy megbocsátottak-e neki, ha egy színes szalagot kötnek a kertkapu mellett lévő diófára. Ahogy közeledett rég nem látott otthonához, már messziről feltűnt neki a színes szalagok százaival teleaggatott diófa. Nyilvánvaló, hogy a történet, amit évtizedekkel ezelőtt a „Válogatás” c. havi kiadvány német változatában  olvastam, abból az időből való, amikor a kommunikációt egyedül a levelezés jelentette. A leírt jelenetet ma sem tudom megindultság nélkül elképzelni. (tovább…)