Tudattalan távollét

Ez meg mi a bánat kérdezheti valaki. Hát éppenséggel lehetne a tudatos jelenlét ellenkezője. Nyilván, akik kitalálták és használják a tudatos jelenlét fogalmát tiltakozni fognak, hogy nem így gondolták. Azt hiszem tudom hogyan gondolták, mert foglalkozom a tudatosság, tudattalan és tudatalatti kérdéseivel. De aki nem, az mit fog érteni ebből? Sajnos nekem, és tartok tőle nagyon sokunknak, a jelenlét annyira kötődik a fizikai helymeghatározáshoz, hogy – finoman szólva – nem kézenfekvő a két szó összetételéből alkotott fogalom értelme.

Meggyőződésem, hogy szerencsésebb lenne mindennapi tudatosságról, sőt egyszerűen tudatosságról beszélni. Ugyanakkor már ezzel is lehet baj, mert a legtöbb embernek a tudatos vagy tudatosság szó nem mond túl sokat. Pedig itt csak a tényleges ellentéttel kéne szembeállítani, mégpedig a tudattalannal, sőt még egyértelműbben az automatikussal. Ha valamit öntudattalnul, automatikusan csinál az ember, az azt jelenti, hogy nem tudatos, nincs ott a tudatával (távollét) a tudat alattijára hagyatkozik. Mi baj lehet ezzel, merül fel a kérdés? Nagyon sok helyen, főként ezoterikus szövegekben, valamint keleti tanításokban megtalálható a tudatosság fontosságára való figyelmeztetés. Sokkal ritkábban találkozhatni viszont az ehhez tartozó indoklással, magyarázattal, hogy miért is fontos ez?

Már az ógörögök és utánuk is sokáig persze elsősorban a filozófusok foglalkozgattak a tudatos nem tudatos kérdésével, de ennek valamelyest határozottabb megfogalmazása először a XVIII. században Immanuel Kantnál jelent meg, aki azt mondta „ Az érzékeléseink nem azon alapszanak, ami valóban létezik, hanem azokat valamilyen módon a tudat általános jellemzői hozzák létre…”

Valószínűleg érthetőbbé válik a mondat tartalma, ha végiggondoljuk, hogy mi minden húzódik meg az érzékelés szó mögött. A fény, hang hő stb. inger érzékszervi  befogadása ingerültet hoz létre, amely az idegpályákon, (fiziológiailag) anyagilag az agy megfelelő, tartalmi és érzelmi feldolgozó részeibe kerül. A “valóban létezik” helyett azonban az ember csupán a valóságnak a tudattartalmának megfelelő, saját maga által kialakított értelmezését láhatja, amely értelmezés szükségszerűen kb. végtelenféle lehet. Ez az értelmezés a tudat “általános jellemzőinek” ha tetszik tudattartalmaknak, egyszóval a tudattalannak az eredménye. Ebből következően, a világ tulajdonképpen soha nem olyan, mint amilyennek látjuk.

Bár az 1800-as évek közepétől, végétől elég sok, kezdetben filozófus és fiziológus (Weber, Pierce, W. James) később az egyre inkább már pszichológusnak nevezett brit mentális fiziológus Carpenter foglalkozott a kérdéskörrel A nagyközönség a tudatalatti felismerését és tanulmányozását elsősorban Freudhoz és Junghoz köti. A növekvő érdeklődés és a kutatások ellenére még a múlt század utolsó harmadáig pszichológusok széles köre vonakodott elfogadni, hogy nem vagyunk teljes mértékben irányítói életünknek. Pedig ez így van, akár tetszik akár nem. A modern képalkotó vizsgálati módszereknek (MRI és újabban főleg az fMRI) valamint a kísérleti pszichológia temérdek vizsgálatának köszönhetően egyértelműen kiderült, hogy mindennapi életünk során ugyancsak vékonyka az a sáv, amelyik a tudatos tudatunk kontrollja alatt áll.

Nagy valószínűséggel nem kéne sajnálnunk, hogy nem tudjuk befolyásolni testünkben a vegetatív idegrendszer által vezényelt materiális, fiziológiai történéseket, bár elvileg nem lenne rossz például, ha akaratlagosan be tudnánk állítani pl. a vérnyomásunkat. A gyakorlatban valószínűleg bajt okoznánk vele. Komolyabb jelentőségű a szellemi, mentális, tudati tényezők kérdése. A tudattartalmak egyrészt hozottak (felfogástól függően génekkel öröklött vagy régebbi életekből származó) másrészt a megélt tapasztalatok során szerzettek. A tudattalannal az a baj, hogy nem (vagy csak nagyon kis mértékben) ismerhető meg és irányítható. Már azzal baj van, hogy a tudat korábbi kondicionáltsága következtében kevéssé képes a valóság felismerésére. A másik pedig, hogy amennyiben nem vagyunk tudatosak, akkor amit teszünk az esetleges és át nem gondolt, következésképpen vakreakció eredménye lesz.

Talán most már érthető miért fontos a mindenkori tudatosság, és talán az sem szorul különösebb magyarázatra, hogy milyen hátránnyal jár a vakreakciók szabadon engedése. Ilyen formán végül megint csak az életmódról van szó. A tudatosság gyakorlásának persze számtalan módja lehet. Valahol el kell kezdeni. Az első lépés a fentiek végig gondolása. A következő lehet valamilyen, a vakreakciók elkerülésére alkalmas napi rutin beépítése. A legfelső szint a Vipassana a tudat legmélyebb szintig való tisztítása.

Száday Rezső