Törődj a magad dolgával!

Mondják sokszor barátságtalanul vagy akár ellenségesen annak, aki például kéretlen tanácsot ad. Akkor is, ha mást akarunk védelmezni. Joggal, hiszen a kéretlen prókátor se sokkal jobb. És tényleg a más dolgával foglalkozik az ilyen, sőt, ami rosszabb beleszól. Persze foglalkozhatunk magunkban is, csupán gondolatban a mások dolgával. Hányszor várjuk a másiktól, hogy ezt vagy azt tegye, vagy éppenséggel ne tegye. Ilyenkor aztán, noha, mivel nem szóltunk, nem utasítanak rendre, viszont következmény nélkül ez sem marad. Egyrészt könnyen baj lehet abból, ha kritizáljuk a másik viselkedését

vagy tettét, mivel bele is lovalhatjuk magunkat egy rossz gondolatmenetbe pl. azzal, hogy »ezt nem vártam volna« és jó esetben csak megsértődünk. Bár ez sem igazán jó, de sokkal rosszabb, ha ennek alapján elkezdünk gondolkozni a visszavágáson. Közben persze (dúlás, fúlás) mondanom sem kell kellemetlenül érezzük magunkat (szenvedünk). Múltkor az elfogadás fontosságáról írtam, és azt hiszem könnyen belátható, hogy végül itt is erről van szó. Elfogadom, hogy a másik nem úgy gondolja, ahogyan én jónak látom. Egyébként mi a biztosíték arra vonatkozóan, hogy én látom jól? Meggyőződésem, hogy sokszor célszerűbb nem foglalkozni azzal, amit a másik csinál, mert akkor nem tudunk azzal foglalkozni, hogy nekünk mit kéne és mit nem kéne csinálnunk.

Akár hiszitek, akár nem, sokkal jobb így az élet. Ki lehet próbálni.

Egyébként a másik és az én elkülönítésének egyéb előnye is van. Mondok egy példát. Nyáron történt, még a nagy forróságban. A közlekedési lámpánál, kézifék behúzva, kuplung benyomva, sebesség egyesben és sajnos lecsúszott a lábam a kuplungról. Kicsit meglöktem az előttem álló kocsit. Eszelős fiatalember eltorzult pofával kipattan belőle, megnézi és bár látja, hogy semmi kár nem esett a kocsijában, engem mindennek elmondva, felmenőmet minősítve (k.. anyád stb.) elképesztő hangnemben (szó szerint) ordítja lefele a fejemet. Miután visszaült és a közlekedési lámpa kapcsolási újabb ciklusa megengedte, gondoltam megpróbálom lehiggasztani. Kiszálltam a kocsiból és odaballagtam hozzá. Teljes nyugalommal elnézést kértem, továbbá azt, hogy felmenőimet hagyja ki a dologból. Nem hagyta abba és ordítva megismételte a korábbiakat. Ez engem már abszolút nem érdekelt. Ami rám tartozott megtettem. Amit ő velem kapcsolatban ordítozott ahhoz semmi közöm nem volt. Az kizárólag őt minősítette.

Száday Rezső

Forrás: nőivilág