Kérdés – válasz -intelligencia

Szerencsére az esetek nagy többségében a címben lévő első két dolog egyensúlyban lehet.

Kérdés: Hoztál kenyeret?

A válasz: vagy igen vagy nem.

Érvényes kérdésre érvényes válasz.

Sajnos azonban rengeteg helyzet van, amikor az ügy nem ilyen egyszerű,. Gyakran kimondottan problémás, sőt esetenként sokak számára gyötrelmes lehet pl. az olyan kérdés, hogy mi az élet értelme, miért sújtja őket egyik csapás másik után, és így tovább.

Nem tudom – mondjuk a klasszikus görögök közül – ki ismerhette fel először, hogy amennyiben egy kérdésre nem adható válasz, akkor a kérdés feltevése lehet helytelen (érvénytelen kérdés). A múlt század olyan – nagyszerű filozófusoknak is tekinthető – fizikus óriásai, mint Planck, Bohr, Einstein, Heisenberg közül sem mindenki számára volt ez ilyen egyértelmű. (Lsd. Heisenberg, A rész és az egész c. könyvét).

A világ legnagyobb tudósának véleménye szerint a kérdés/válasz kettősséggel kapcsolatban négyféle lehetőség van: egyes kérdések nem igényelnek közvetlen választ, másokra válasz a kérdés elemzésével adható, vagy viszontkérdésre van szükség, végül bizonyosakat félre kell tenni.

Ez utóbbi egyik lehetséges módja, hogy kijelentjük, erre a kérdésre nincs válasz, vagy magyarázat. (Valpola Ráhula: A Buddha tanítása.)

De mi köze a kérdés/válasz kettősnek az intelligenciához, kérdezhetnék.

Először is valószínűleg sokak számára adott a felismerés, amit a hétköznapi életben „a hályogkovács magabiztossága” kifejezés reprezentál. Pszichológusok a jelenséget Dunning-Kruger effektusnak nevezik, miután ez a két kutató kísérletekkel bizonyította, hogy hogy minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos arra, hogy túlbecsülje saját tudását. John Cleese elég kíméletlenül fogalmaz, amikor azt mondja „Muszáj valamennyire intelligensnek lenni ahhoz, hogy észrevedd, milyen hülye vagy….” https://indavideo.hu/video/John_Cleese_a_hulyekrol?

Másrészt kérdezni nem szégyen és nem is biztos, hogy felesleges, mert a mienktől eltérő válasz szolgálhat tanulságul. Ha nem vagyunk hülyék és esetleg még sokat is tudunk, ez a tudás azt is magában foglalja, hogy nekünk is mondhatnak újat érdekeset.

Heisenberg könyvét olvasva is feltűnik, hogy azok a nagy tudású, a mai életünkre döntő hatású emberek mennyit kérdeztek és milyen visszafogottan fogalmazták meg válaszaikat. Feltehetőleg nem csupán a kanti „mértéktartás a kijelentésben és óvatosság a megfogalmazásban” intésnek kívántak eleget tenni.

A fentiek alapján nem lehet kérdéses, hogy fontos-e a helyes kérdezés.

Miről jutottak mindezek eszembe?

Olvasom, hogy épségben, a barátja társaságában találták meg azt a 11 éves kislányt, akit édesanyja – miután eltűntnek gondolta – a rendőrséggel kerestetett.

Először is felmerült bennem a kérdés, vajon hogyan fogadták a megkerült kislányt? Szeretettel, és örömmel vagy szidással, és veréssel?

Aztán mondjuk az lenne a kérdésem, hogy

vajon eleget beszélgetnek-e a szülők ezzel a gyerkőccel, illetve

lesz-e elég intelligenciájuk, hogy ezt a kérdést feltegyék maguknak?