Húzd ki magad, és mondd azt, hogy szia!

   Mit nem szabad csinálni egy gyerekkel? Mondjuk, verni semmiképpen. Valószínűleg ráordítani sem, mivel a kutatások szerint ez ugyanolyan, vagy nagyon hasonló idegrendszeri történéseket generál, mint a verés. Pszichológusok vitáznak erről, de inkább azt hiszem úgy gondolják, hogy büntetni sem nagyon, mondjuk inkább így:  érdemes. Aztán semmi olyat nem szabad csinálni, ami az önbizalmát csökkenti. Ez nagyon fontos!  Ebbe nem férnek bele az ilyen jellegű dumák, hogy „ezt se tudod”? Ha ezt mondjuk a gyereknek, akkor ettől esetleg láthatjuk magunkat jó nagy okos (közben persze, jó nagy szamár) felnőttnek. Éppenséggel támogatni, biztatni kell őket!

De ha valakinek fontosabb, hogy nem gondolkozó, esetleg, amíg fennhatósága alatt van, jól kezelhető, engedelmes (fiatalkorú, majd felnőtt, mert nagyon hamar az lesz) gyereke legyen, az csak nyugodtam csinálja a fentiek ellenkezőjét. (Szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy a verést visszakapja, például.)

Van itt azonban más baj is. Az ilyen gyerekből érdekeit fel nem ismerő, érvényesíteni nem tudó, jó esetben mamlasz felnőtt lesz, rossz esetben valós céljait és lehetőségeit nem jól látó lázadó.

Aztán, ha konkrétabb lehetek, ne örökítsük át rájuk a ma is  élő „csendőrpertut”, és az annak megfelelő mai változatát, a „csókolomozást” Meglehetősen régóta zavar ez a Magyarországon uralkodó szokás. Jó pár évvel korábban történt, hogy bátyámmal autóztunk, és egy tinédzser srác stoppolt az országúton. Amikor lassítottunk a bátyám azt mondta, hogy ezt nyugodtan tegezhetjük. Nem értettem vele egyet. Nem kicsit. Nagyon. Vannak, akik azzal érvelnek, hogy erre a (csókolomos?) távolságtartásra a tisztelet megadása miatt lenne szükség. Ez tévedés. Kutatási eredmények szerint az átlagos kommunikációban 7% a verbális (szóbeli) tartalom aránya, további 28 % formai, tehát hangerő, hangszín, stb. a maradék testbeszéd. Továbbá, másrészről lehet a sziát tisztelettel, szeretettel stb mondani?

A csókolom, a kezét csókolom (aminek felnőtt férfi kimondói nagyon „úri”-nak érzik magukat) a kisztihánd még a KundK-s monarchiabeli időkből maradt ránk. Abban az Ausztriában, ahonnan ez a köszönési mód származott, már régen eltűnt az idő süllyesztőjében. (Dívik, bár inkább halódik viszont a német nyelvterületen egyedülálló /-an konzervatív/ Grüss Gott.)

Örömmel látom, hogy a tegeződés terjed Magyarországon és ezzel együtt a csókolomozás is szorul kifele. Általános iskolás diákok tegezik tanítójukat. A kifőzdét, férjével vivő, csinos kőzép(alatti?)korú hölgy kérdésemre, hogy mit szólna, ha az ebédet elvitelre vásárló, tizenpáréves fiú visszategezné, kis gondolkozás után azt mondta, örülne neki. És, ha én letegezném visszategezne-e? Erre is igennel válaszolt, majd hozzátette ez egy családi(as) kifőzde ( az Atlasz). Jóleső megélni, amikor a liftben, vagy a lépcsőházban vidám kis fickókkal vagy cserfes kiscsajokkal találkozva a jónapot fiatalember, vagy jónapot kisasszony köszönésemet vagányul és vigyorogva jónapottal viszonozzák.

   De az ember telhetetlen, ugye? Az rendben van, hogy a teniszpályán (viszonylag) könnyen megy a tegeződés és csak ritkán kell kérni, figyelmeztetni, hogy sportemberek egymás között, ugye, meg szíveskedj tegezni stb. Meg okítani huszasokat, harmincasokat, hogy, ha valaki letegez, tegezd vissza bátran, még ha az illető olyan öreg is mint az országút, vagy esetleg már nem annyira fiatal, (mint pl. én). Hacsak nem vállalod a csendőr pertut; ezt egyébként ne tedd!

   A leghatározottabban kijelenthetem, hogy semmi bajom a korommal. Ugyanakkor nem háríthatom el jó lelkiismerettel azokat a kétkedőket, akik azt mondják esetleg, hogy „azért dumálsz, mert kimaradsz valamiből”. Sajnálnám, ha kimaradnék a boltban az „abból a sonkából adj 20 dekát lécci” jellegű kommunikációból? Azt nem. Mivel viszont nagyon nem utálom a merev kötöttségeket határozottan szeretném, ha mindenféle nálam fiatalabbak társaságába, vagy rokonaim ismerősei körébe belépve tegezhetnék mindenkit anélkül, hogy aggódnom kéne, valakit zavarba hozok ezzel.

   Persze nem ez a lényeg.

   Tartalma, súlya inkább annak van, ami fentebb szerepel a gyerekekkel kapcsolatban. Ne fogadják el azt a csendőrpertut, amitől a nagyszüleik és talán még a szüleik jó része sajnos nem idegenkedik. Mert akkor aggodalom lesz és meghunyászkodás. Emberi tartás nem.  Ha mi nem is vagyunk mindig azok, hadd legyenek ők magabiztos, öntudatos gyerekeink, unokáink. Úgyhogy: húzd ki magad és mondd azt, hogy szia!

Száday Rezső

Forrás: női világ