Hogyan ért(het)jük meg egymást?

 

Az állatorvos nem érzi jól magát, elmegy a belgyógyász barátjához.
Na, akkor mondd el, hogy mi a panaszod – kérdezi tőle a háziorvos.
Hát így könnyű – mondja az állatorvos.

Azt mondják, hogy szóból ért az ember.

Hallgatom a rádiót, a riporter kérdezi a magánéletben és az együtt végzett munkák során  is sok időt együtt töltő zenész házaspárt, hogy ilyen körülmények között hogyan őrizhetik meg kapcsolatuk zavartalanságát. Az a szabály, hogy ha nézeteltérés támad közöttünk, meséli a feleség, akkor azt a lehető leghamarabb meg kell beszélnünk, és egyezségre kell jutnunk. Tapasztalatuk szerint ez nagyon jól működik.

Egy másik példa szerint egy coaching kliensnek gondja volt a férje húgával, aki a nyakukra telepedett, manipulálta, kérésekkel halmozta és érzelmileg zsarolta őket stb. Ettől a kliensnek állandóan rossz érzése volt a sógornőjével kapcsolatban és nem tudta, mit tegyen. A coaching beszélgetések során kiderült, hogy többé kevésbé mindenkinek baja van az illető családtaggal, méghozzá hosszú évek óta. Végül a kliensben kialakult a felismerés, hogy a sógornő nem segítségre szorul, hanem rendszeresen kihasználja a körülötte élőket. Nemcsak őt és a férjét, hanem a családban mindenkit. (lsd. hol a határ?)
A felismerést követően el is határozta, hogy változtatni fog, ami egyáltalán nem látszott egyszerű dolognak. Megkérdeztem, mekkora esélyt lát arra, hogy a férjével egyetértésre jusson ebben a radikális változtatást igénylő kérdésben. Kiderült, hogy meglepően jót. Elmesélte, hogy a napi munkájukat elvégezve minden este együtt sétáltatják a kutyájukat és akkor mindig minden fontos dolgot megbeszélnek. Jól megértik egymást, kapcsolatuk kiegyensúlyozott és erős.

Sajnos a fenti két eset közel sem tekinthető általánosnak, sőt inkább kivételesnek. Valószínűleg sokan megkérdőjelezik az ilyen beszélgetések fontosságát és lehetnek olyanok is, akik „tartanak tőlük”. Erich Fromm szerint az egyik elterjedt tévedés „hogy a fájdalom és a szomorúság minden körülmények között kerülendő” a másik, hogy „a szeretet konfliktushiányt jelent”. A nagy német filozófus, szociálpszichológus és humanista tovább megy, amikor azt vallja, hogy „a legtöbb ember konfliktusai valójában kísérletek az igazi konfliktusok elkerülésére”. Teljesen természetes, hogy két ember másként látja, ítéli meg ugyanazt a dolgot, eseményt, problémát és annak megoldását, következésképpen elkerülhetetlenek a érdek- és nézeteltérések, valamint az ebből származó surlódások, civódások, veszekedések. Egy barátom mondása jut eszembe, aki azt mondta, hogy „Még a jó házasságban is elkerülhetetlen sőt szükségszerű a surlódás, mert amennyiben nincs ilyen, akkor az a házassság vagy nem funkciónál, vagy az egyik fél mamlasz. Az meg jó? Az kinek kell?

Milyen beszélgetés?
Alapvető kérdés a szándék őszintesége és az indíték tisztessége. A tartalmi lényeg a beállítottságban rejlik, abban ahogyan beszélünk egymással. Azonos pozícióban vagyunk? Vagy én fontosabb vagyok, esetleg ő felettem áll, stb.? Érdeklődve kérdezem, tényleg érdekel a mondanivalója, a véleménye? Minek mondjam, soha nem figyel rám? Kész vagyok kiadni magam, vagy visszafogom magam, nem merem elmondani, ami a szívemet nyomja? Esetleg alakoskodom, hátsó gondolatok vezetnek, nem vagyok őszinte, talán még magammal sem. Nem bízom benne, nem hiszek neki. Ugyanakkor ezek a beszélgetések csak úgy lehetnek eredményesek, ha a résztvevők meglehetősen/ésszerűen közel vannak a valósághoz, ha a dolgokat úgy látják ahogy vannak, nem pedig úgy ahogy látni szeretnék, amihez egyébként az ilyen, megfelelő mélységű őszinte, nyitott beszélgetések is nagymértékben hozzásegítenek.
Önmagában a kritériumok szerint jónak látszó beszélgetés azonban nem elegendő. Az eredmény csak akkor lesz kielégítő ha mindketten úgy érzik, hogy megegyeztek. Amennyiben nem így van, úgy a fennmaradó problémák egyrészt bizonytalanságot szülnek, másrészt mérgezők, fekélyszerűen növekedhetnek valamint másutt felbukkanó újabbakat generálhatnak. Mindezek rossz esetben a kapcsolat felbomlását is eredményezhetik.

De a lényeg
Mindennek a hátterében ott az alapvető lényeg, a mindent meghatározó legbelsőbb mag. A két ember közötti, akár barátságból, akár szerelemből indult igazi, kölcsönös (feltétel nélküli) szeretet. Ne tévedjünk! Mint minden a világon ez sincs ingyen, dolgozni kell érte, mégpedig önmagunkon is és a kapcsolatunkon is. A kapcsolatot illetően mondjuk úgy, ahogyan a bevezetőben említett zenész házaspár.
Nem tudom a fenti fotó mit mond azoknak, akik nem ismerik (hogy úgy mondjam) a fenti fényképpel kapcsolatos részleteket. Nekem ez a kép a béke és a harmónia. Ha egy párt alkotó, két emberről van szó, akkor ennek alapja a folyamatos munkával fenntartott szeretet. Ha van, akkor van tisztelet, érdeklődés, őszinteség, elfogadás és megértés. Olyan, amilyet a fenti kép sugároz, gondolom nem csak nekem.

A fénykép a szerző, Boldog Attila fotóművész szíves hozzájárulásával szerepel.