Énháromságom: 1. A szeretet

Énháromságom; élet-keret és -tartalom
1. A szeretet

Szeretem az uborka salátát. Azt nem tudom, hogy ő szeret-e engem – mondta Kosztolányi. Még ha nem is mindig vagyunk teljesen tudatában a ténynek, életünk elementáris szükséglete a szeretet, és a hatalmas tartománnyal rendelkező fogalommal kapcsolatban milliónyi okosság lelhető fel. Az előbbi »bon mot” jópofa mondás, viszont felhasználható arra, hogy egy nagy halmazt, legalábbis jelen vizsgálódásunkból mindjárt ki is zárjunk, mégpedig a tárgyakat, mivel a hozzájuk fűződő viszonyunkra a mindennapi szóhasználat ellenére inkább a kedvelés illene.

Mi a szeretet?

Egyszerűen a minden, a mindenség közepe, legalábbis az ember számára feltétlenül. Alapszükséglet: együtt lenni, közösködni, összeolvadni egy másik személlyel és ezzel kikerülni az elkülönültség börtönéből . Mégis minek tarthatnánk? Első lendületből azt lehetne mondani, hogy kötődést kifejező érzés, érzelem, még akkor is, ha nem fér bele abba a tudományos közmegegyezés szerinti hat (egyes újabb kutatások, vagy felfogás szerint négy) alapérzelemből álló rendszerbe, amelyik egyébként kizárólag az arckifejezés megkülönböztethetőségén alapul. Ugyanakkor viszony, viszonyulás és mint ilyen egyben aktivitás is, magatartás is. Ezek alapja a törődés, a tisztelet, az ismeret és a felelősség. Akarat, döntés és ígéret egyaránt vele jár. Továbbá amennyiben aktivitás, akkor az együttműködésben, növekedésben valamint fejlődésben teljesedik ki ugyanakkor (nem csak az individualitás feladásától való félelemből származó) konfliktusokkal jár. Hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy a tárgy szerepe az elsődleges, holott alaposabban végig gondolva látható, hogy a szeretetre való képesség fontosabb. A szeretet-szerelem kapcsán például azt mondjuk, csak találnám meg az igazit, onnan már egyszerű lenne. Ez tévedés. Ha így lenne, nem következne be annyi csalódás, kudarc és szenvedés. Esetleg kiderülne, hogy egyáltalán nem is létezik „igazi”? Másképpen fogalmazva: nem az iagazit megtalálni nehéz, hanem igazinak lenni. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy alaposan vizsgálódjunk a témában.

A szeretet fajtái és minősége
Az ókori görög bölcselet, a szeretet öt formáját különbözteti meg. Ezek a rokoni vagy családi szeretet (sztorgé), a baráti szeretet (filia), a szexuális és a romantikus vágy tárgyát képező szeretet (erósz), a vendéglátó szeretet (xénia) és az önkiürítő vagy isteni szeretet (agapé). /Forrás Wikipédia/ A keresztény hitéletben ez utóbbi a legmagasztosabb érzés, amit Isten érez az emberiség iránt. Ez a gondolat jószerével az összes istenkinyilatkoztatás vallásban megjelenik.
A buddhizmusban Brahma a legmagasabb, legfőbb lény maga a tiszta szeretet. Nem istenként kerül szóba, amint a hagyományos értelemben vett vallásoktól eltérően nem is ítélkezik, nem jutalmaz és nem büntet. A Buddha tanításában háromféle, de inkább azt lehetne mondani, szeretet-minőségű fogalom szerepel (mudita, karuna és metta). Mindhárom szeretet indíttatású és nagyjából a jósorsban való örömteli együttérzést (mudita), a nehézségben való támogató, résztvevő együttérzést (karuna), ill. az önzetlenül kiáradó, szerető kedvességet (metta) jelenti. (Létezik is egy ilyen, nem befelé, hanem kifelé irányuló meditáció a metta bhavana, amit talán szeretet, jókívánság kisugárzásként lehetne leírni.)
A kultúra változásával a szeretettel kapcsolatos osztályozás is módosult, így Erich Fromm ötféle szeretetet különböztet meg. Ezek: a felebaráti szeretet, az anyai szeretet, a szerelem, az önszeretet és az istenszeretet. Részletesebb vizsgálódásra az átlagos, de a lelki (a tudatos) élet iránt határozottan érdeklődő számára Frommnak a szeretet művészete c. könyve ajánlható. Egyvalamiről érdemes azért röviden itt is beszélni és ez a szeretet minősége. „Szeretlek, mert szükségem van rád.” „Szükségem van rád, mert szeretlek”. Első pillantásra nem látható különbség, a két megfogalmazás szavakkal történő játéknak tűnik. Amint odatesszük a mondat elejére az „azért” szót kiderül, hogy az első esetben feltétel (és érdek is) szerepel, a második esetben viszont a legmagasabb minőségű, a feltétel nélküli szeretetről van szó. A filozófia és a pszichiátria területén (Buber, Maslow és Fromm munkáiban) a feltétel nélküli helyett megjelennek olyan jelzők is, mint önzetlen, “érett” és szükségletnélküli.
Másképpen leírva nagyon hasonlóról van szó N. D. Walsch Beszélgetések Istennel c. nagyszerű könyvében, amikor Isten azt mondja, “mindenekelőtt azt akarom neked, amit te akarsz magadnak, akkor szeretlek igazán. Amikor azt akarom neked, amit Én akarok neked, akkor rajtad keresztül Önmagamat szeretem.” (3. könyv) Ahol Isten van ott a kisördög is azonnal felbukkan. Nincs semmi baj a fentiekkel mindaddig, amíg akarhatom neked azt amit “te akarsz magadnak” mivel az harmonizál az én elképzeléseimmel, és semmiféle összeütközésbe nem kerül az én akaratommal; na jó, szándékommal, érdekemmel. Mi történik, ha nem? Azt jelenti, hogy elsődlegességünket fel kell adnunk, ha tetszik engednünk kell? A kisördög pedig nem tágít, mert felteszi a kérdést: meddig, milyen mértékig? Hol a határ? Nyilvánvaló, hogy mint annyi más hasonló kérdésre erre sincs egyértelmű válasz, ha tetszik a határ megtalálására szolgáló megoldás.

Kockázatos választás?
Talán ez az, amire az ember nemigen gondol a szeretet szó hallatán. N. D. Walsch fent említett című sorozatának 1. könyvében azt írja, hogy minden tevékenységünket alapvetően két érzelem a szeretet és a félelem határozza meg és minden további érzelem ezekből származik. „A félelem ruhákba csavarja testünket, a szeretet meztelenül hagy. A félelem göcsösen kapaszkodik mindenbe és mindenhez ragaszkodik, amink csak van, míg a szeretet odaad mindent. A félelem bezár, a szeretet megnyit. A félelem megragad, a szeretet elenged. A félelem sajog, a szeretet enyhít. A félelem támad, a szeretet módosít.” Továbbá “A félelem az az energia, amely megköt, lezár, visszahúz, elrejt, felhalmoz, árt.
A szeretet az az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart, feltár, megoszt, gyógyít.” Szabadon választhatunk a kettő közül, ami jól hangzik. Miért van az, hogy „a döntés pillanatában többnyire a félelem kerekedik felül”? A válaszért a könyvhöz kell fordulni.
Az életben mindenhez (és nem csak a választásokhoz, a hanem kezdésekhez) hit kell, írja Fromm a könyvében. A hithez pedig szükség van bátorságra. „Szeretve lenni és szeretni, ehhez bátorság kell, az a bátorság, hogy bizonyos értékeket mindennél előbbre valónak ítéljünk és vállalva a kockázatot mindent feltegyünk ezekre az értékekre.”

Malacka: Hogyan határozzák meg a szeretetet?
Micimackó: Az nem meghatározzák, hanem érzik