Kategória: blog

Encounter (Találkozás)

Évekkel ezelőtt az FB-n futottam bele egy ilyen nevű csoportba ill. rendezvénybe. A kiegészítő alcím szerint a téma a jelenlét a kapcsolatokban. Talán nem egyedüliként azt gondoltam, hogy ezzel az alcímmel sokat nem lehet kezdeni. Nem nagyon szeretem, félreérthetőnek tartom a (mindfulness) tudatosság helyett használt tudatos jelenlét kifejezést. Ennek ellenére, mivel intenzíven foglalkozom életmóddal (coachplusz és Dhamma), továbbá két ismerősöm is érdeklődött a meghirdetett összejövetel iránt, beleolvastam az FB-n megjelent anyagba, amelyből látszik, hogy a Rogers Központ Alapítvány önismereti csoportrendezvényéről van szó. Carl Rogers a múlt század elismert és sikeres pszichoterapeutája, akit a humanisztikus pszichológia egyik alapítójaként tartanak számon. Ahogy olvastam a rendezvénnyel kapcsolatos ismertetést csak vakartam a fejemet. Tudom, hogy, ha az FB oldalamon lévő mindenrendben? https://www.facebook.com/hashtag/mindenrendben?%2F kérdésre nemleges a válasz, és valaki el is akar indulni, azaz kész a változtatásra, akkor rengeteg lehetőség közül választhat. Miért ne lehetne ez az egyik? De mi lehet ez? El kéne menni – gondoltam. (tovább…)

A meditáció tízpróbája

Egy korábbi blogban megemlítettem a Vipassanát, amiről Elisabeth Gilbert a világszerte óriási sikert aratott Ízek imádság, szerelmek c. könyvében hasonlatként arról ír, hogy ha a tízpróba az atlétika csúcsa, akkor a Vipassana a meditáció tízpróbája. Bár későbbre terveztem az erről szóló blogot, sok érdeklődő kérésének teszek eleget, amikor most írok róla. Aki az említett cikket olvasta azzal már tisztában lehet, hogy ijedségre semmi ok, mert ez az univerzális és valóban egyedülálló ősi indiai meditációs technika mentes mindenféle vallástól és szektásságtól.

A vipassana pali szó. A passsana nézést, szemlélődést jelent, a Vipassana pedig befelé nézést, belső szemlélődést jelent. Mégis maga a technika ennél több, mert gyakorlása során a feladat a testérzetek objektív, reagálás nélküli megfigyelése, szemlélése. Egyedülállósága pedig abban áll, hogy míg az összes többi meditáció célja a tudat lenyugtatása, addig a Vipassana célja a tudat tisztítása, azaz megszabadítása olyan negativitásoktól, mint a rosszindulat, irigység, harag, félelem, sóvárgás ill. ami még fontosabb az ezekből származó olyan tudati szennyeződésektől, mint a különböző késztetések, reakció- és viselkedés-minták.

(tovább…)

Ez is meditáció lenne?

Bizonyos körökben a tökéletesen valamely tevékenységre koncentrált figyelemmel/tudattal végzett munkát is egyfajta meditációnak tekintenek.

Mosogatni a mosogatásért
(in Thich Nhat Hanh: The Miracles of Mindfulness from 1975)

Harminc évvel ezelőtt, amikor még csak novícius voltam a Tu Hieu Pagodában az edények mosogatása nemigen volt kellemes feladat. Az elvonulási időszak alatt, amikorra az összes szerzetesek visszatértek a kolostorba, két novíciusnak kellett az összes főzési munkát és az edények mosogatását elvégeznie, néha jóval száz feletti szerzetesre. Szappan nem volt. Csak hamunk volt és rizs maghéj és kókusz héj és más semmi. Kemény mindennapi házimunka volt ilyen óriási halom edény elmosogatása különösen télen a jeges vízben. Akkor fel kellett melegítened egy hatalmas fazék vizet, mielőtt egyáltalán elkezdődhetett a dörzsölés. Manapság az ember áll a konyhában és el van látva folyékony szappannal, mindenféle dörzspárnákkal, sőt folyó forró vízzel, ami még elfogadhatóbbá teszi az egészet. Mostanában könnyebb élvezni a mosogatást. Bárki pillanatok alatt elvégezheti, és utána leülhet szépen meginni egy csésze teát. Látom, hogy már gép van a ruhák mosására, jóllehet én a saját dolgaimat kézzel mosom, de edénymosogató gép egy kissé túlzás!

Edényt mosogatása közben az embernek csak azt edényt kell mosogatnia, ami azt jelenti, hogy amíg az edényt mosogatja tökéletesen tudatában kell lennie a ténynek, hogy most edényt mosogat. Első pillantásra ez elég bután hangozhat: minek kell így felfújni egy egyszerű dolgot? De pontosan ez a dolog lényege. A tény, hogy ott állok és mosom azokat az edényeket az egy csodálatos valóság. Teljességgel én vagyok, a légzésemet követve, tudatában vagyok ott létemnek a gondolataimnak a mozgásomnak. Esély nincs arra, hogy a hullámokon hánykolódó palackként ide oda lökődjem.

https://creativecommons.org/licenses/by/2.5/

Meditáljunk a meditáció(ról) felett?

Joggal kapja fel a fejét, aki a címet olvassa. Micsoda marhaság ez, kérdezheti. Nem marhaság, hanem provokáció. Ugyanis a meditálás, meditáció szó valódi értelmét sajnálatosan sokan nem ismerik. Többek között írástudók se. Nem tudta a hölgyek hetilapjában gyakorta cikkező, volt sportriporter sem, de a néhai Népszabadság újságíróját is hasztalan kértem, továbbra is töpreng, gondolkodik, mérlegel értelmű összefüggésben alkalmazta ezt a szót. Helytelenül, mert nem azt jelenti.
Akkor mit? Mint annyi hasonló esetben, ha kétségünk támad hamar elkezdünk definíciók után kutatni és gyakran zavarba hozóan sokféle meghatározásba szaladunk bele. (Múltkor például azt hallottam egy értő szociológustól, hogy a populizmusnak 124 -féle definíciója létezik). Az értelmezés, ugye?

 

(tovább…)

Levélféle unokáim nagyapjának (önlevél)

Tasziló megy az utcán, Arisztid majdnem elviharzik mellette, de Tasziló megállítja.
– Hova-hova? – kérdi tőle.
– Megyek a postára.
– Mi dolgod ott?
– Levelet adok fel.
– Kinek írtál?
– Magamnak.
– És mi van a levélben?
– Bolond vagy? Honnan tudnám még nem kaptam meg.                                                                                   Nem olvastam.

No itt azért még nem tartunk, de, akik olvasták a korábbi leveleket, azok megérthetik, hogy itt volt az ideje, hogy magamba szálljak. Ugyanis az utóbbi időben elég sokat okoskodtam, kicsit talán semmibe véve is azon nézetemet, amely szerint a belső dolgok fontosabbak, és ott több és jobb eredménnyel végezhető tennivaló van, mint kívül.

(tovább…)

Hogyan ért(het)jük meg egymást?

 

Az állatorvos nem érzi jól magát, elmegy a belgyógyász barátjához.
Na, akkor mondd el, hogy mi a panaszod – kérdezi tőle a háziorvos.
Hát így könnyű – mondja az állatorvos.

Azt mondják, hogy szóból ért az ember.

Hallgatom a rádiót, a riporter kérdezi a magánéletben és az együtt végzett munkák során  is sok időt együtt töltő zenész házaspárt, hogy ilyen körülmények között hogyan őrizhetik meg kapcsolatuk zavartalanságát. Az a szabály, hogy ha nézeteltérés támad közöttünk, meséli a feleség, akkor azt a lehető leghamarabb meg kell beszélnünk, és egyezségre kell jutnunk. Tapasztalatuk szerint ez nagyon jól működik.

(tovább…)

Újévi fogadalom, most???

Érdemes-e január végén újévi fogadalmakkal törődni? Azt gondolom, igen. Egyrészt talán még maradt a lendületből, másrészt viszont eltelt egy kis idő, és meg lehet nézni, hogyan haladunk a végrehajtással. Amennyiben lendület is maradt és a haladás nem bizonyul megfelelőnek, akkor itt az utolsó lehetőség a korrigálásra, mégpedig az alábbiak szerint.

A statisztikák szerint az újévi fogadalmak csupán 10 %-a válik valóra. Vajon mi lehet az oka? Mit tehetünk, hogy eredményesebbek legyünk? Hogyan érhetjük el azt, amit kitűzünk magunk elé? A célok elérése nem akarat kérdése. Az eredményeket a megfelelő technikák és képességek alkalmazásával, türelemmel és kitartással tudjuk legkönnyebben elérni. Íme 10 nagyszerű módszer arra, hogy az újévi fogalmaink, vagy akár az év közben kitűzött céljaink  valóra váljanak.

1. Konkrét célt tűzz ki magad elé!

Angolul SMART vagyis OKOS módszernek hívják azt, amikor olyan célokat tűzünk ki magunk elé, amelyek konkrétak, reálisak, mérhetőek és időhöz kötöttek. Tehát például ha azt tűzöd ki magad elé, hogy fogyni akarsz,

tovább a cikkhez

Levélféle unokáim apjának (Kamaszodik?)

Azért a kérdőjel, mert gondolom, éveik számát tekintve talán ez még nem mondható el a két (majdnem 12 és ősszel 14 éves) fiúról. Mindegy is mert elsősorban nem erről a fejlődési időszakról, hanem inkább annak egyik jelenségcsoportjáról, a mind gyakoribb és erőteljesebb ellenkezésről gondolkoztam a közelmúlt eseményei kapcsán.

Arról, hogy az önálló elképzelés, akarat megjelenése és érvényesítésének erőteljesebbé válása mennyire jó vagy rossz, bizonyára értelmetlen lenne vitázni. Ez ugyanolyan, mint a globalizáció. Lehet nem szeretni sőt gyűlölni, harcolni ellene. Mivel kialakulása és léte adottság, az értelmes viselkedés a tudomásul vétel és az elfogadás. Az más kérdés, hogy törekedni kell a kedvezőtlen hatások lehetséges csökkentésére vagy elkerülésére.

(tovább…)

Mi van a felszín alatt?

Amikor  az esetről olvastam arra gondoltam, hogy íme a klasszikus tévhit. Dr Máté Gábor írja le az esetet, a Test lázadása c. könyvében, amit melegen ajánlok mindenki figyelmébe.

A történet idején egy onkológus kollégája kereste fel a szerzőt, aki akkor a palliatív osztályon dolgozott, ahol a kezelés célja elsődlegesen már nem a gyógyítás, hanem a betegek szenvedésének csökkentése, a lehető legjobb életminőség biztosítása. Arra kérte, hogy beszéljen Francis-szel, a 36 éves hererákos páciensével. Furcsa módon „nem azért, mert igényelte volna a palliatív ellátást, hanem éppenséggel azért, mert nem.” A páciens, akinek megfelelő kezelés esetén még több, mint 50%-os esélye volt a gyógyulásra, visszautasított minden, egészségének helyreállítását célzó kezelést. Az onkológus azt remélte, hogy a szerző, tanácsadói tapasztalatainak birtokában segíthet a páciens jobb belátásra térítésére.

(tovább…)

Levélféle unokáim apjának (Az elfogadhatatlan osztályzatról)

Kinn már a sötét, téli délután. Benn az otthonos nappaliban, érezhetően lezárult a délután kötelező szakasza a közeledő játszás ígéretével. A nagyobbik végzett a kémiával is, ami azt jelenti, hogy miután megtanulta az ásványi szenekről szóló anyagot átbeszélgettük az egészet, majd egyhuzamban felmondta a leckét. Éppen az alacsony szekrény előtt, a földön ülve pakolta be a másnapra szükséges könyveket és füzeteket a táskájába, amikor a szobájában tanuló öccse jött le a lépcsőn, és jelenti, hogy készen van a tanulással. Az ebédlőn keresztül érkeznek is az amerikai konyha felől a papától, az engedékeny természetemnek számon kérően hangzó, ellenőrző kérdések: ez is megvan? azt is átvetted? majd a záró kijelentés: nem akarom hallani, hogy valamelyik négyest hoz haza. Merthogy majd megmutatja az ő bizonyítványát. Azzal talán lehet híreskedni, de a mama, bár nem volt rossz tanuló, kötelező példaként nem hozható fel a fiúknak. Meggyőződésem szerint egyik se számít, egyébként.

(tovább…)