A meditáció tízpróbája

Egy korábbi blogban megemlítettem a Vipassanát, amiről Elisabeth Gilbert a világszerte óriási sikert aratott Ízek imádság, szerelmek c. könyvében hasonlatként arról ír, hogy ha a tízpróba az atlétika csúcsa, akkor a Vipassana a meditáció tízpróbája. Bár későbbre terveztem az erről szóló blogot, sok érdeklődő kérésének teszek eleget, amikor most írok róla. Aki az említett cikket olvasta azzal már tisztában lehet, hogy ijedségre semmi ok, mert ez az univerzális és valóban egyedülálló ősi indiai meditációs technika mentes mindenféle vallástól és szektásságtól.

A vipassana pali szó. A passsana nézést, szemlélődést jelent, a Vipassana pedig befelé nézést, belső szemlélődést jelent. Mégis maga a technika ennél több, mert gyakorlása során a feladat a testérzetek objektív, reagálás nélküli megfigyelése, szemlélése. Egyedülállósága pedig abban áll, hogy míg az összes többi meditáció célja a tudat lenyugtatása, addig a Vipassana célja a tudat tisztítása, azaz megszabadítása olyan negativitásoktól, mint a rosszindulat, irigység, harag, félelem, sóvárgás ill. ami még fontosabb az ezekből származó olyan tudati szennyeződésektől, mint a különböző késztetések, reakció- és viselkedés-minták.

Mindannyiunk problémája, hogy nem uraljuk a tudatunkat és nem úgy látjuk a dolgokat, ahogy vannak, hanem jobbára úgy ahogy szeretnénk. Sokszor vakon reagálunk ill. helytelen látásmódunk következtében hibázunk. Ennek ellenszere a tudatosság.

A tudatos és a tudattalan (ha tetszik tudat alatti) közötti különbségtétel már az ógörögöktől kezdve foglalkoztatta a gondolkozókat, és a XVIII-ik századbeli filozófus Immanuel Kant is már úgy gondolta, hogy a világgal kapcsolatos érzékelésünk nem csupán azon alapul, ami valóban létezik, hanem azt valamilyen módon a tudattartalmak is befolyásolják. Ennek ellenére a pszichológusok túlnyomó többsége még a múlt század 80-as éveiben is vonakodott elfogadni a tudattalan, a tudat alatti tartalmak által diktált automatizmus jelentős szerepét a mindennapjainkban. Időközben nem kis mértékben a háromból eggyé kovácsolódott új szocio-pszicho-neurológiai tudományág kutatásainak eredményeként a szakemberek számára nyilvánvalóvá vált a tudattalannak a mindennapjainkban betöltött hatalmas szerepe. A hétköznapi emberek viszont valószínűleg még sokáig nem lesznek képesek elfogadni a ma már tudományosan bizonyított tényt, hogy milyen kevéssé vagyunk irányítói saját érzéseinknek és tetteinknek.

A kérdés ezek után az, ami létezése óta a pszichológia alap problémája, hogy hogyan lehetne a tudattalant, a tudat alattit elérni, működését megérteni és befolyásolni.

Ez az, amire (többek között) a világ legnagyobb tudósa mintegy 2500 éve rájött, amikor az emberi szenvedésből kivezető utat kereste. Egyrészt felismerte, hogy minden tudati eseményhez valamilyen testi érzet kapcsolódik, következésképpen a testi érzetek figyelésével a tudatot is megfigyelhetjük. Továbbá a testi érzet jelentkezése valamely tudati eseménynek a tudat feneketlen mélységéből (ha tetszik a tudatalattiból) a felszínre bukkanását jelzi, és amennyiben nem reagálunk, akkor ez a negatív késztetés, szennyeződés elpárolog, ami a tudat tisztítását jelenti. Egyidejűleg a meditáció gyakorlásának másik eredményeként, azáltal, hogy nem reagálunk leszoktatjuk magunkat a vak reagálásról és életvitelünk is tudatosabb lesz. Sokkal ellenállóbban  leszünk az élet viharaival szemben.

Az értelmezés óriási jelentőségéről korábban már volt szó, és arról, hogy az lenne a kedvező, ha az ember csak a valósággal, az igazsággal foglalkozna. Nos, a Vipassana gyakorlása közben pontosan ez történik. Amikor a meditáló objektíven figyeli a testszerte felbukkanó fizikai érzeteket, a hideget, meleget, viszketést, húzódást, feszülést stb., akkor ott nincsen semmiféle magyarázat, ott nincs semmiféle értelmezés, hanem az a valami a meditáló számára pontosan akkor és ott, az adott pillanat valósága, abszolút igazsága. Mindezeken túlmenően a tudat legmélyén végbemenő változást nem intellektuális meggondolás hanem közvetlen megtapasztalás idézi elő. Ennek a jelentőségét akkor érezzük át, ha arra gondolunk, hogy mi hat erősebben, tartósabban pl. a tűz veszélyével kapcsolatos figyelmeztetés vagy a közvetlen tapasztalás, az égési seb.

A Vipassana meditáló a rendszeres gyakorlás eredményeként egy sor felismeréssel lesz gazdagabb. (Ezekre egy későbbi blogban térek vissza) Tudatának negativitásai helyére fokozatosan olyan tulajdonságok kerülnek, mint elfogadás, megértés, türelem és bölcsesség. Gondolatai és tettei nem intellektuális vagy erkölcsi megfontolásokból, hanem belülről, a megváltozott tudattartalomból érkezően alakulnak így.

Bárki kipróbálhatja és rájöhet, hogy a Vipassana gyakorlásának eredménye egy harmonikusabb, békésebb és boldogabb élet lesz, ami nem csak neki, hanem a környezetének is a javára válik.