Encounter csoport. A jótékony beszélgetés.

Az FB-n futottam bele az Encounter csoportba ill. rendezvénybe. Mivel életmódban utazom (coachplusz és Dhamma), továbbá két ismerősöm is érdeklődött a meghirdetett összejövetel iránt, beleolvastam az FB-n megjelent anyagba, amelyből látszik, hogy a Rogers Központ Alapítvány önismereti csoport rendezvényéről van szó. Carl Rogers a múlt század elismert és nagyon sikeres pszichoterapeutája és a humanisztikus pszichológia egyik alapítója.

Ahogy olvastam az rendezvénnyel kapcsolatos ismertetést csak vakartam a fejemet. Egyszerűen nem bírtam semmi olyat meglátni, ami felvilágosítást adott volna arra vonatkozóan, hogy ez micsoda és hogyan működik. Sokkal okosabb akkor sem lettem miután kicsit részletesebben beleolvasgattam Rogers munkásságába. Tudom, hogy, ha a #mindenrendben? kérdésre nemleges a válasz, és valaki el is akar indulni, azaz kész a változtatásra, akkor rengeteg lehetőség között választhat. Miért ne lehetne ez az egyik? De mi lehet ez? El kéne menni – gondoltam.

Úgy vélem, nagyjából rendben van az életem, tehát segítségre nincs szükségem, akkor minek menjek? Esetleg segíthetek? Ez lehet jó indíték, gondoltam. Aztán meg azt, hogy legyen elég az érdeklődés, és elmentem.

Két összejövetelen vettem részt, azóta sem tudom, hogy mi ez és hogyan működik, csak azt mondhatom, hogy nagyon érdekes élmény volt. Jóllehet konkrétumot továbbra sem tudnék mondani, csak azt a meggyőződésemet, hogy tanulságos volt, tehát tanultam belőle.

A konkrét keretekről csak annyit, hogy a résztvevők leülnek egy körben beszélgetni. A beszélgetésnek két fő szabálya van: egy „szabad” és egy „nem szabad”.

Mindent szabad mondani, meg szabad az egész összejövetel alatt semmit sem mondani.

Ebből a körből viszont kivinni semmit sem szabad!

Ennek megfelelően előfordul, hogy valaki beszámol az őt foglalkoztató problémáról, amit aztán a résztvevők, (kérdéseket feltéve és javaslatok adva) megbeszélnek, addig és olyan mértékben, ahogy azt a kezdeményező jónak tartja. Aztán előfordul, hogy egyszer csak minden átmenet nélkül van egy fél órás, pisszenés nélküli teljes csönd.

Szóval mondom, hogy nagyon érdekesnek és tanulságosnak találtam. Ilyen formában mindenkinek ajánlom hogy próbálja ki, függetlenül attól, hogy mennyire elégedett az életével. Aki meg úgy érzi igazítani valója van az életén az meg pláne. Mindkét alkalommal volt egy egy személy, aki ezért jött és benyomásom szerint nem bánta meg.

És még valami. Azóta is sokszor eszembe jut a két összejövetel, amin részt vettem. A jó élményhez az is hozzájárult, hogy egyrészt mindkét alkalommal, minden résztvevőről érződött a szeretet és az empátia, másrészt két, manapság fájdalmasan ritka dologgal találkoztam ott, és ez az igényesség és a színvonal volt. Mindenki, aki megszólalt, fegyelmezett gondolkodással és jól megformált mondatokkal járult hozzá a beszélgetéshez. Nyoma nem volt a mostanság oly közkeletű „Tehát, hogy így… igazándiból… amúgy… adott esetben…úgymond stb. beszéd-töltelékezésnek. Ezt külön élveztem.

Azt mondanám egy próbát mindenkinek megérhet. Jöttök?

Száday Rezső

life coach