Hónap: 2017 október

Lehajtja a fejét és odaadóan szenved.

Hoppá, gondolja, aki olvassa a címet. Ezt elírták, megadót kellett volna írni. Nem, nem elírás. Odaadóan szenved. Pontosan ez jutott eszembe, amikor visszatérően az előző esti beszélgetésen gondolkoztam, amit egy számomra kedves idős hölggyel folytattam. Mikor hogylétük felől érdeklődtem, érkezett a szokásos, visszafogott panasz megfejelve egy súlyossal. Szeretett társa a napokban veszítette el kilencvenhét éves fivérét. És hát a fivér felesége, az valami borzasztó! Csodálatos férjét veszítette el, akivel gyönyörű életet éltek együtt. Közben kiderült, az illető nagyon szépen halt meg. Elaludt.

(tovább…)

Pozitív-e a pozitív gondolkozás?

Azt hiszem a dolog Amerikából származik és Európában (bőven a pozitív pszichológia megjelenése előtti időben) úgy ismerhettük meg, mint egy „keep smiling” (mindig mosolyogj!) kultúrát. Ez olyasmit jelent, hogy minden körülmények között bátorságot, bizakodást kell mutatni, másként: légy mindig pozitív. Sokan hivatkoztak arra, hogy nézd meg az amerikaiakat, azok bezzeg mindig mosolyognak. Időnként persze felmerülhet a kétség, ha náluk annyira töretlen a jókedv, a jól-lét, akkor miért járnak annyian

(tovább…)

Törődj a magad dolgával!

Mondják sokszor barátságtalanul vagy akár ellenségesen annak, aki például kéretlen tanácsot ad. Akkor is, ha mást akarunk védelmezni. Joggal, hiszen a kéretlen prókátor se sokkal jobb. És tényleg a más dolgával foglalkozik az ilyen, sőt, ami rosszabb beleszól. Persze foglalkozhatunk magunkban is, csupán gondolatban a mások dolgával. Hányszor várjuk a másiktól, hogy ezt vagy azt tegye, vagy éppenséggel ne tegye. Ilyenkor aztán, noha, mivel nem szóltunk, nem utasítanak rendre, viszont következmény nélkül ez sem marad. Egyrészt könnyen baj lehet abból, ha kritizáljuk a másik viselkedését

(tovább…)

Tényleg mindig pörögni kell?

A mai világ azt sugallja, hogy igen. Hogy a pörgés minden. Legalábbis ez a mainstream. Ez a divat. Akkor jön a következő kérdés: mindig követni kell-e a divatot? Az jó dolog? Félreértés ne legyen! A divat szép, érdekes dolog, megvan az értelme, de helyén kéne kezelni, lehetőség szerint. Ahogy ezen agyalok két eset jut eszembe. Az egyikben általános iskolai tornatanárunkra (Szabadi Tibor tanár úrra, huhh, eszembe jutott a neve, de jó!) emlékszem. Pontosabban arra, hogy meglepett bennünket nyolcadik év végén megeresztett, tőle váratlanul komoly tartalmú búcsú-szavaival. Azt mondta, sajnálja, hogy elválunk. Lehet, hogy lesz, aki köszönni fog neki, esetleg szívesen; talán lesz, aki elfordul. Mindkettő rendben van – mondta. Viszont nem szeretne, (mostanira fordítva a szót) oldalt nullás

(tovább…)

Az iPhone úgy hat, mint a drog

Ezzel, a jó eladhatóság érdekében, megfelelően provokatív címmel jelent meg pár napja terjedelmes cikk az egyik vezető hírportálon. A cikk egyébként borzongatóan sötét képet fest a jelenlegi helyzetről, valamint beszámol néhány, a függőségi problémával kapcsolatos megoldási kísérletről. Nehéz elfogadni az olyan hatásvadász fejezetcímet, hogy „az átlagember naponta százötvenszer csekkolja az okostelefonját”. Legfőképpen, hogy az előtte szereplő mondatban egy másik lufi durran: „mert ez már nem technikai versenyfutás, hanem az agytörzs manipulálásáért folytatott háború. Ezt a versenyt az emberiség már elvesztette.”

(tovább…)